Új Zóna

Magyarországon mindenki épített már valamit, és aki még nem, az fog. Sőt, még engedély nélkül is elég sokan húznak fel ezt-azt, aztán vagy fennmaradhat, vagy sem, de azért utat eddig csakis és kizárólag Mészáros Lőrincnek sikerült engedély nélkül építenie.

Ha én most az Ezeregyéjszakát írnám és nem a Zónát, könnyű dolgom lenne. Kezdhetném úgy ezt a kis szösszenetet, ahogyan Sahriár király története kezdődik: „Mesélik – csakhogy Alláh jobban tudja...” De ez nem mese, hanem magyar valóság, mégpedig virtuális, úgyhogy ezt nem Alláh tudja jobban, hanem a Mérce.

Az a helyzet, hogy így nem lehet dolgozni. Az ember összerak egy szép, alapos dokumentációt a világméretű gazdasági-politikai folyamatokról, már írná, mikor kiderül, hogy Szijjártó Péter hazugnak nevezte a teljes világsajtót. Mindenestől. Terv borul, még jó, hogy nem kezdtem el írni az eredeti témát.

Nem tudom, de valami ellenállhatatlan vágyat érzek kora ifjúságom óta a megfejthetetlen iratok elolvasására. Ilyen hajthatta Champolliont a Rosette-i kőhöz, ilyen Grotefendet a perszepoliszi feliratokhoz. Sajnos nekem már csak a Magyar Nemzet maradt, de van abban is ékírás és hieroglifa épp elég a fejtöréshez.

Hát, már olyan mindegy. Most megint lehet belekötni, de engem nemigen érdekel a vírus. Nem a kálvininak tulajdonított nemkálvini predesztináció miatt, azt nem gondolnám, hogy egyvalamire lokalizálható.

Vannak a sajtószakmában kötelességek, tagadhatatlanul vannak, ilyen például az, hogy ha elkezdtünk foglalkozni egy témával, hírrel, akkor kövessük azt, menjünk utána, míg „él”, bonyolódik az ügy, ne hagyjuk félbe. Hát így követem én most a Facebook és Ausztrália konfliktusát, ami sok szempontból fontos, sokból egyedi, ezen kívül ma még mulatságos is.

Megint azzal kell kezdenem, hogy én megmondtam. Megmondtam még vasárnap, hogy cirkusz lesz a Nyugatiban , de azt akkor még nem tudtam, hogy mekkora. Nagyon nagy. Hatvan méteres, ráadásul gömb alakú. Vagy nem. A cirkuszépület látványterve

  A hír rövid és pontos, bár a magyar sajtóban rajtam kívül egyedül a 24.hu  figyelt fel rá. Harminc évvel ezelőtt szalagcím lett volna belőle, ma viszont már kevesen emlékszünk Ion Mihai Pacepa tábornokra, aki értesüléseink szerint február 14-én, 92 éves korában elhunyt koronavírus-fertőzés miatt.

 „ Gyurcsány Ferenc szerint az elkövetkező év róla fog szólni a baloldalon”, írja a mai Origo. Véletlenül – tényleg véletlenül – volt szerencsém meghallgatni. Nem ezt mondta, hanem azt, hogy az elkövetkező év a  jobboldalon fog róla szólni. Vagyis, akár az „őszödi beszéd” prezentálását illetően,  pont az ellenkezőjét.

Hogy rövid és pontos legyek, hölgyeim és uraim, korszakalkotó felfedezésről számolhatunk be, melyet az EMMI tett, ugyanis az emberminisztérium rájött arra, miszerint télen hideg van. Minden egyéb ebből következik. És jelentősek a következmények.

  A kép – tény. Ahhoz, hogy megállapítsuk, igaz-e avagy hamis a kép, össze kell hasonlítanunk a valósággal. A tények logikai képe a gondolat. „ Egy elemi tény elgondolható” – ez azt jelenti, hogy képet alkothatunk róla magunknak. Az igaz gondolatok összessége a világ egy képét alkotja.

Nincs érdekesebb, mint amikor, hogy úgy mondjam, két hírből lesz egy harmadik. A két eredeti hír önmagában is megáll, ha sokat nem is mond az olvasónak, azonban ha egymás mellé tesszük őket, lám, összeillenek és maguktól adnak ki egy továbbgondolható harmadikat: ma például azt, hogy cirkusz lesz a Nyugatiban.

A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.  (Marquis de Vauvenargues)

  Hogy rövid legyek: ez egy nagyon, nagyon bátor ország, ahol senki sem habozik kimondani a hazugságot. Az igazságért még érheti baj az embert, de a hazugságért soha: lássuk az elmúlt huszonnégy óra kamurekordereit, hantakirályait, akik nagy nyilvánosság előtt mondtak minimum nagyot, de inkább valótlant.

Hölgyeim és uraim, világpolitikai összefoglalónk következik. Joao, a halász szerelmes Maria Concepcionba, de ő a banánfarmer Pablo Ruzt szereti, aki ellenben Alejandra Luciának teszi a szépet, de Alejandra Luciának Szulejmán szultán tetszik, Szulejmán viszont titokban Stirlitzbe szerelmes, aki nem csalja meg Müllert. Nagy szakítások és összeborulások várhatóak a közeljövőben.

Egyet mondok a mai Kormányinfó után: ez biza érdekes. Mármint a „védettséget igazoló dokumentum” bevezetése. Hogy ebből még mi lesz... persze, azt előre senki sem tudhatja, de ismervén magunkat olyan cifra kis bolondokházát fogunk mi ebből kanyarítani, hogy csak kapkodja majd a fejét az ember. Az irat külföldi változata

Aki mögött tömegek állnak, talán azt teszi a legbölcsebben, ha menekül, éspedig lehetőleg cikkcakkban, mielőtt a tömegek rájönnek, ki mögé állították be őket. Ugyanis akkor nagyon, de nagyon idegesek lesznek és még a végén udvariatlanságra ragadtatják magukat. Megromlik a modoruk, mit csináljunk, ilyenek ezek a tömegek. Míg a propagandának rokonszenves politikus mögött állnak, „tömeg” a nevük, „nép”, esetleg „nemzet”, ha azonban szembekerülnek vele, menten felveszik a „csőcselék” nevet, láttuk ezt már ezerszer, a magyar sajtóban is, most épp az oroszban látom. De láttam kamaszkoromban úgyszintén, majd elmesélem azt is. Egyelőre azt lássuk, mi történt épp most?

Hát eljött ez a pillanat is, kinek végre, kinek valahára, kinek örömére, kinek bánatára – ez utóbbiak nincsenek kevesen –, a bíróság kimondta: 2021. február 14-én 23:59-kor, vasárnapról hétfőre virradó éjjel a Budapest FM 92,9 MHz-es frekvencián be kell szüntetni a Klubrádió sugárzását.

Akkor a változatosság kedvéért megint Kínáról lesz szó, aminek bizonyára nagyon sokan örülnek, bár leginkább a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének sajtófigyelő szolgálata, akiket külön üdvözlök. Mondjuk nem hinném, hogy tömegek hiányoltak volna egy újabb Kína-elemzést, ám az események mégis szükségessé teszik a téma elővételét.

  Ha egy férfi három focimeccset zsinórban végignéz, hivatalosan halottnak kellene nyilvánítani.  (Erma Bombeck)

  A magyar kormány nem képes elengedni a világhálót, tán végleg bele is gabalyodott, „Facebook-törvényt” készít elő, ma reggel Földi László kívánatosnak tartotta volna lekapcsolni az internetet mindenestől, Lánczi Tamás a Facebookot minimum a világdiktatúra eszközének látja... elő a seprűvel, csináljunk egy kis rendet, ha máshol nem, legalább a fejekben.

  Valami nagy-nagy baj van a populista politikusok fejében és meg merném kockáztatni, hogy a családi- valamint magánéletükben is legalább ugyanakkora lehet. Különben nem művelnének olyan borzalmakat pont a magánéletet és családot, gyermekeket illető ügyekben, mint azt az elmúlt hét folyamán tették. Közjószágok közlegelőn közlegelnek

Amikor az ember a Trump-vallást, hétköznapi nevén a qanonizmust elemezgeti, elég sok csapdát kell elkerülnie – voltaképpen nagyon nehéz dolga van, pont a Facebook és más közösségi oldalak óvintézkedései miatt, ugyanis ma már vigyázni kell, mikor, hogyan írják le az emberek Qanon nevét, mert hamar letilthatják őket.

  Egy lány kéne nékem, Aki hideg mint a hó. Egy lány kéne nékem, Aki semmire se jó.

  Azért tud ez a mi miniszterelnökünk, el kell ismerni, hogy tud: alig van dél, máris tele van vele a sajtó. Ez részben meghökkentő kijelentéseinek köszönhető, részben az ügyes időzítésnek, hiszen a gazdasági évnyitót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál tényleg ma tartotta, de a Sternnek valamikor korábban nyilatkozhatott, csak az az interjú is ma jelent meg. (Fotó: Stern)

  Akkor most két szolgálati közlemény, mielőtt elmerülünk a burmai őserdőben: a tegnapi képes anyag annyira sikertelen volt, hogy a Zóna a továbbiakban nem kísérletezik ilyesmivel, úgy látszik, a mi olvasóink kinőttek a képeskönyvekből, aminek őszintén örvendek: van kinek írni.

Ma egy kísérletet láthatnak a Zóna olvasói: a magyar online sajtóban ugyanis állandó vita tárgya, mekkora a szerepe a képeknek egy írás olvasottságában, mi a helyes kép-szöveg arány, és mennyit hajlandóak elolvasni egyáltalán azok, akik megnyitják az írást. Próbaképpen most egy sokkal illusztráltabb anyagot közlök – de témája alapján legalább izgalmas is lesz.

Ahogy elnézem, némi kárörömmel, mely minden örömök legszebbike, én már csak egy kávét kérek, hátradőlök és élvezem a sportmérkőzést, melynek keretében a járványlovagok (akik a járványügyi intézkedéseket lovagolják meg politikai célból) egymással csatáznak, és mint a Hegylakóban, a végén csak egy maradhat.