Szele Tamás: Az utcai harcos napja

 Azért tud ez a mi miniszterelnökünk, el kell ismerni, hogy tud: alig van dél, máris tele van vele a sajtó. Ez részben meghökkentő kijelentéseinek köszönhető, részben az ügyes időzítésnek, hiszen a gazdasági évnyitót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál tényleg ma tartotta, de a Sternnek valamikor korábban nyilatkozhatott, csak az az interjú is ma jelent meg.

(Fotó: Stern)

Már a beszéd is csodálatos, dalol az elemző lelke, ha csak belepislog, az interjú meg egyenesen fenomenális. Aki ezen túl szidni meri előttem a honi építőipart, annak megmutatom: amelyik országban olyan erős födémeket építenek, hogy ettől sem szakadnak be, ott a kőművesekre minden panasz merő rágalom. De lássuk be: a kormányfő ezzel a két mai megszólalással lefedte a teljes politikai szférát: külpolitikát, belpolitikát, gazdaságot, kultúrát, mindent. Lássuk előbb az évnyitót.

„A gazdaságvédelmi akcióvédelmi terv február 1-jéig tartott. A gazdasági újraindítási akcióterv 3 ütemben zajlik, idén januárban indult, októberig tart. Nagy reményekkel vágtunk neki a 2020-as évnek, komoly rekordokat sikerült elérni. A járvány beütésekor az államadósság alacsony volt, a foglalkoztatottság magasan volt, a jövedelmek növekedtek. Ám beütött a járvány, s megnyitotta a védekezés korszakát. Nagy gyomrost kapott a gazdaság.”

Akkor most jól állunk vagy rosszul? Úgy állunk jól, hogy rosszul állunk, mi így szállunk le a bicikliről.

„2020 decemberében ugyanannyian dolgoztak, mint egy évvel korábban, ez mintegy 4,5 millió ember. Ez jelzi az akcióterv sikerét”

Jelen helyzetünkben én nem is azzal foglalkoznék, hányan dolgoznak az országban, elég csak körülnéznem valamikor vendéglátóiparban, turizmusban, idegenforgalomban dolgozó ismerőseim között, hogy lássam: az fontosabb lenne, hányan nem tudnak dolgozni. És aki dolgozik is, mennyiért, hogyan teheti? Nincs olyan rossz statisztika ugyanis, amit ügyes politikus ne tudna győzelemként prezentálni.

„Mikor indul újra az élet? Február közepén indítunk online nemzeti konzultáció a nyitásról. Ebből ki fog derülni, hogy egy lépésben vagy több lépésben szeretnék az emberek. Maga a nyitás azért lehetséges, mert van vakcina, ami védettséget adhat. A vakcinakérdés a kormánynak nem politikai kérdés.”

Na, ettől kitört belőlem őseim szelleme, és elsőre az szakadt ki megfáradt keblemből, miszerint „ajvé”. Hogy ebből még mi lesz... A nemzeti konzultáció ugyanis erre semmiképpen sem jó, ha ahhoz kötik a nyitást, pont akkor fognak nyitni, amikor akarnak. Így is akkor fognak, csak ez újabb konfliktusforrás lesz: ugyanis aki részt vesz a konzultáción, azt automatikusan a kormány támogatójának tekintik majd jobbról is, balról is, aki nem vesz részt, annak meg majd neki lehet esni, hogy „az ilyenek miatt marad el a nyitás”. Ha esetleg senki sem vesz részt, akkor meg mondhatja a kormány, hogy „a zemebrek nem akarnak nyitást, hiszen senki sem kérte”. Persze a dolog eredménye indifferens, hiszen úgyis a hatóságok számolják, hitelesítik: így hát valójában mindegy, ki mit mond, az is mindegy, hányan mondják, mindenképp lesz min összevesszünk.

A vakcina lehet, hogy nem politikai kérdés a kormány számára, de a nyitás igen: épp ezzel a konzultációval tették politikaivá, és ez egyben annak is biztos jele, hogy a 2022-es választásoknak a járvány lesz a központi témája. Ügyes, ügyes...

Emlegetett egy „új hitelkonstrukciót” is aminek lényege, hogy 10 évre 10 millió forint erejéig, 0 százalékos kamattal, 3 éves moratóriummal hitelt nyújtanak azon kkv-knek, akik enélkül nem tudnak életben maradni – hát, nem tudom, ez tipikusan olyan összeg, ami kevésnek sok, soknak kevés. Valószínű hogy létezik olyan kis- és középvállalkozás, amit megment, de nem sok ilyen akadhat.

Hanem szakadjunk el a mocskos anyagiaktól, térjünk rá a német Stern magazinban ma megjelent interjúra, ahol már szabadabban szárnyal a kormányfő szelleme, lerázza a Valóság láncait és nekivág a Nagy Büdös Végtelen Mindenségnek. Azt mondja már az elején:

„Magyarországon úgy mondjuk, hogy csak akkor lehetsz jó európai, ha jó magyar vagy.”

Erős kezdés, ugyanis én elég sok jó európait ismerek, azonban akadnak közöttük, akik egyáltalán nem jó magyarok, mivel a dolgok különös alakulása folytán nem is magyarok. Hanem mindenféle más néphez tartoznak, romántól dánig, és lám, mégsem mondom róluk, hogy emiatt nem lehetnek jó európaiak. Akkor sem mondom, ha történetesen Magyarországon vagyok, éspedig azért nem, mert nem is gondolom így. Ennek a gondolatnak igazából semmi, de semmi értelme, viszont lesz még pár hasonlóan bölcs kijelentés ebben az interjúban.

„A magyar történelem vezérfonala a birodalmak elleni küzdelem, és nem akarjuk már megint feladni a Közép- és Kelet-Európa számára 31 éve kivívott szuverenitásunkat és a jogállamiságot. Jobb nekünk az unióban, a Brexit pedig nagy hiba volt, meg kellett volna akadályozni.”

Tényleg nagy hiba volt, csak ezt most hallom először a magyar miniszterelnöktől. Korábban ő is, mamelukjai is lelkesen üdvözölték a brit szuverenitást, kilépést, eb ura volt Brüsszel náluk. De lépjünk tovább.

„Objektív elemzések azt mutatják, hogy a kormánnyal szemben nagyon kritikus médiumok piaci részesedése jóval 50 százalék felett van.”

Ötven százalék fölött?

Egy nyamvadt százalékot is alig látunk a piacról, pár komolyabb (és haldokló) független sajtóorgánumot kivéve szinte morzsákon élünk, adományt gyűjtünk, ha kapunk, ráülünk és csak a legszükségesebbekre költjük... hát hiszen ha igaz lenne ez az ötven százalék, az én adriai yachtomon fotóznák Szijjártót, ha ugyan nem az Átlátszóén. Van fogalma ennek a politikusnak arról, hogy működik a sajtópiac, hirdetési piac?

Arról nincs, de időnként arról sem, miket beszél.

„Kitűnő viszonyban vagyunk a kínaiakkal, de nem szeretnénk, hogy holnap bejöjjön ötmillió kínai.”

Ez a kitűnő viszony főként annak köszönhető, hogy annak az ötmillió kínainak esze ágában sincs pont ide bejönni, ugyanis semmi értelme nem lenne. Különben érdekelne az is, hogyan tennék, ha tennék, ennyi embert mozgatni sem könnyű – de hát kínaiak azok, nem bolondok. Én meg azt nem szeretném, ha hétfejű sárkányok ütnének tanyát a Bethlen Gábor utcában, és lám: nincs is ott egy fia sárkány sem, megvédtem az utcát!

Legalább akkora hős vagyok ilyen módon, mint Orbán Viktor, az utcai harcos.

Igen, utcai harcos.

„Jogállamiságunkban kételkedő nyugati partnereinknek mindig azt mondom, hogy kedves barátaim, ti hol küzdöttetek a jogállamiságért? Én Budapest utcáin harcoltam.”

Hol harcolt, édes úr? Meg mikor? Az, hogy Orbán Viktor ezek szerint születése előtt hét évvel részt vett az 1956-os forradalomban, valóban egyedülálló teljesítmény, nem csak kis hazánkban, de a világon is. Nem gondolt még rá, hogy Barnumnál fellépjen ezzel a produkcióval? Minden este telt ház lenne.

Vagy mire gondolhatott? Utcai harcok itt nem nagyon voltak azóta, talán a 2006-os zavargások egyik-másik mozzanatát lehetne összetéveszteni velük, bár azok sem voltak igazán harcok. Viszont érdekes módon pont azoktól a tüntetésektől, ahol előfordultak az atrocitások, a Fidesz vezetése (Révész Máriuszt kivéve) testületileg távol maradt. Az Astoria mellett jártak a legközelebb a Pofonok Völgyéhez, de mire kitört a cirkusz, ők már sehol sem voltak. Vagy esetleg a Kossuth téri táborozókra gondol? De akkor és ott ő nem a jogállamért harcolt, hanem a jogállam ellen, amikor kordont bontott – az megint más kérdés, hogy azt se nevezhetjük csatának, viadalnak.

Akkor hol harcolt ő és mikor?

Nem tehetek róla, egy Moldova-anekdota jut eszembe.

„(Rákosi Mátyás) 1918 végén hazajött a fogolytáborból, és belevetette magát a Tanácsköztársaság küzdelmeibe. Az itteni tevékenységét illetően többféle változat is kering. Egyesek szerint a Vörös Őrség országos parancsnoka volt, és döntő szerepet játszott például a salgótarjáni csatában. Később, mikor az emigrációs beszélgetéseken szóba került ez a teljesítménye, egyik párttársa megjegyezte:

- Lehet, Matyi, de csak délután, mert délelőtt ott ültél velünk a kávéházban.”

Körülbelül ugyanabban a kávéházban harcolhatott Orbán Viktor. Jó nagy kávéház az, sokan látogatták, még fogják is.

„A következő húsz évben a migráció lesz az európai civilizáció nagy kérdése, és ebben a kérdésben a nemzeti parlamenteknek kell dönteni.”

Hát épp felmerülhet, de nem ez lesz a központi kérdés. Sokkal inkább lesz fontos az éghajlatváltozás, az energia, a környezetvédelem, az iható ivóvíz és a kimerülő nyersanyagforrások. Meg persze a kutatás-fejlesztés valamint a gazdaság életben tartása. Az Unió egysége. Az alapértékek tiszteletben tartása. Az emberi jogok. A kultúra fenntartása és ápolása. Társadalmi egyenlőség. Jóléti intézkedések. Egészségügy. Oktatásügy. 

Ezek mind nagyobb, égetőbb kérdések lesznek, mint a migráció, és sokkal többször is kerülnek majd elő akár nemzeti, akár uniós szinten. De ha ő mást nem akar látni, akkor nem is fog, pedig ezeken most kéne gondolkodni, míg még lehet.

De a magyar miniszterelnök inkább harcol Budapest utcáin. Szélmalmokkal, migránsokkal, mikor kivel.

Tolja már be valaki alája Rocinantét!