Szele Tamás: Démonok és mélyállam
Nem tudom, de valami ellenállhatatlan vágyat érzek kora ifjúságom óta a megfejthetetlen iratok elolvasására. Ilyen hajthatta Champolliont a Rosette-i kőhöz, ilyen Grotefendet a perszepoliszi feliratokhoz. Sajnos nekem már csak a Magyar Nemzet maradt, de van abban is ékírás és hieroglifa épp elég a fejtöréshez.
Ma is érdekes feladványra bukkantam benne, az írás címe
de mivel tudományosan közelítjük meg a kérdést, tekintsük előbb szerzőjét, Botond Bálintot, aki a szignó szerint szociológus, ámde a Pesti Srácoknak is munkatársa, csak ott Bálint Botondnak hívják. Honnan tudom, hogy ez nem két különböző ember? Onnan, hogy a Mandinerben a Magyar Nemzet-anyagok mellett a Pesti Srácokban használt profilképe szerepel. Olyan van, hogy az ember egyik helyen így szignál, másik helyen amúgy, megesik, különben is, mindenképpen az a fontos, amit szignál – de mielőtt rátérnénk arra, lássuk, hogyan jellemzi a szerző saját magát a Pesti Srácokban?
„Az ősi szittya brutalitás talán utolsó maradványa. Mint minden pásztorkodásra hajlamos nép, a magyar is kitenyésztette a maga nyájőrzőjét, ami a jóval kisebb termetű terelőkutyákkal ellentétben inkább testőri feladatokat látott el a csorda mellett.”
Ő tudja... mindenesetre ezzel elkerülte, hogy kutyába se vegyék. De lássuk a dolgozatát.
„A mélyállam Magyarországon a szocializmus utolsó évtizedében alakult ki.”
Nos, a „mélyállam” kifejezés nem véletlenül lett most, a konteók és álhírek virágzásának korában divatos. Azt jelentené, hogy az államot voltaképpen nem a vezetői irányítják, hanem egy, a felszín alatt megbúvó, hihetetlenül kiterjedt és hatalmas kapcsolatrendszer, egy összeesküvés, aminek az ügynökei rángatják dróton a politikusokat is, de van, amelyik nem hagyja, hogy rángassák. Nekem az a véleményem, hogy ez őrültség, ugyanis ha a mélyállam nem irányítja az élet minden területét, akkor nem is hatalmas és főleg nem mélyállam, csak egy kis érdekszövetség, ahhoz azonban, hogy az élet minden területét tökéletesen irányítsa, annyi ügynöke kéne legyen, amennyit képtelenség titokban tartani. Az ideális mélyállamnak minden állampolgár ügynöke volna, így valóban megvalósulna a tökéletes hatalomgyakorlás – csak akkor már állam lenne, nem mélyállam. Szóval: ostoba konteó az egész elmélet. Annyi elfogadható belőle, hogy minden területen kialakulnak szakmai-üzleti érdekcsoportok, a vasgyárosoknál épp úgy, mint a bélyeggyűjtőknél, a gazdaságban ezt hívjuk kartellnek és tilalmas a szervezése – de ez ellen maximum azt lehetne tenni, hogy a vasgyárostól vesszük a bélyeget és a bélyeggyűjtőtől a vasat. Viszont az a normális, ha van bizonyos, szakmán, szakterületen belüli kommunikáció, csak ez nem mélyállam, hanem maximum egyeztetés – mint amikor megkérdem a kollégától, miről ír holnap, hogy én ne ugyanazt a témát vegyem elő. Az mindenesetre megnyugtató, hogy szerzőnk szerint a magyarországi mélyállam csak a szocializmus utolsó évtizedében alakult ki, mert akkor semmi közük nem lehet hozzá például a szabadkőműveseknek, ugyanis ők jóval korábban alakultak ki. De még az illegális kommunisták és a Jezsuita Rend is régebbiek ennél.
„Teljesen nyilvánvaló, hogy minden szervezett modern állam irányítási rendszerei tele vannak olyan emberekkel és olyan hálózatokkal, amelyek nem elsősorban a nemzetállamhoz, a törvényekhez, az alkotmányhoz vagy a saját államalkotó etnikumukhoz hűségesek. Vagy nem csak ahhoz hűségesek.”
Hanem például a barátnőjükhöz is. Bár meg kell erőltetnem a fantáziámat olyan helyzet elképzeléséhez, melyben valaki a Nemzet, a Haza és a magyarság érdekében lép félre, csalja meg a partnerét. Ritka szituáció, meg kell hagyni. És a partner hibáztatható a legkevésbé, ha nem hiszi el, hogy muszáj volt a párjának kokárdában félreszeretkezni. 53 év alatt ilyent még én sem láttam – perverz gondolat.
„Egy normális morállal és becsülettel rendelkező ember el tudja dönteni, hogy mennyiben engedheti meg magának a részérdekek és a saját érdekeinek az érvényesítését, és mikor és miben nem térhet el az állam szolgálatától.”
Valóban, ezt szabályozza az úgynevezett törvények egy része. Tehát ha a magyar állam rám bízza Paks 2 árát, készpénzben és briliánsokban, de míg hazafelé tartok a karavánra való kinccsel, elered az eső, hiába van nálam akármennyi pénz, nem vehetek belőle esernyőt, csak a sajátomból. Pedig az elemi önérdekem azt diktálná, hogy kerüljem a megázást, de amit nem szabad, azt nem szabad. Érdekes, hogy ennél nagyobb pazarlások sem szoktak szemet szúrni a kormánysajtónak például a Belgrád-Budapest vasút vagy az egyiptomi vagonszállítások ügyében. Valahogy elkerüli a figyelmüket, pedig hát elméleti szinten – láthatjuk – tisztában vannak a dolgokkal.
„1945 után olyan rezsim jött létre Magyarországon, amely nem nemzeti célokat követett: nem a magyar nemzetnek volt állama, hanem egy ideológiának és egy azt képviselő, külső erővel támogatott nem magyar csoportnak, amely a Magyar Királyságot elfoglalta, az államot megszüntette, és ideológiai államot hozott létre, a nemzeti célok nagyon korlátozott figyelembevételével.”
Ezek szerint azonban ha a kezdő mondatot tekintetbe vesszük, vagyis elfogadjuk, hogy 1. a mélyállam Magyarországon a szocializmus utolsó évtizedében alakult ki és 2. a mélyállam a mindenkori állammal szemben jön létre, azzal ellentétesek a céljai, ezért is hűtlenség támogatni, akkor ebből az következik, hogy 3. a magyarországi mélyállam, szemben a nemzetellenes szocialista állammal kifejezetten „nemzeti” célok érdekében jött létre, azokat szolgálja. Érdekes dolgokat beszél az úr, nem mondom...
„A ma Magyarországon élő embereknek, akik 1990 után születettek vagy nőttek fel, a rendszerváltás minimum húszéves késése miatt egy olyan államról vannak emlékei, amely sokszor nem szolgálta a nemzeti célokat.”
Tessék? Ja, igen: kormányalféli körökben úgy tekintik, hogy a magyarországi rendszerváltás csak 2010-ben történt meg, ami előtte volt, az mind kommunizmus. Hogy nem Magyarországon, de a világon sehol sem valósult meg ez a rendszer? Az őket nem érdekli, így van, mert azt mondták. Ellenben akkor ők is vétkesek, bűntársak, már amennyiben nem 2010-ben születtek. A továbbiakban azt fejtegeti az írás, hogy a magyar rendszerváltás azért nem zajlott le, mert a késő-kádári elit intézte, és nem hajtotta végre.
„A rendszerváltás sikere számukra az volt, hogy az gyorsan, rendezetten és vértelenül zajlott le.”
Mennyivel jobb lett volna lassan, kaotikusan és véresen, esetleg egy elhúzódó polgárháború keretében intézni, ugye? Ja, nem.
„1990-ben a kommunista mélyállam a formális hatalmon kívül más hatalmi lehetőségeket is meg tudott szerezni. Mindenütt olyan emberek ültek, akik nem a magyar államhoz, nem a magyar nemzethez, hanem elsősorban és sok esetben csak a kommunista mélyállami struktúrákhoz voltak bekötve, ahhoz voltak hűségesek.”
Akkor mégsem nemzeti a mélyállam, hanem kommunista. Mindenesetre ha mindenütt olyan emberek ültek 1990-ben, akik a mélyállamhoz voltak bekötve, akkor a Parlamentben is ők ültek, mind egy szálig. Erről azért megkérdezhette volna Orbán és Kövér urakat is, hátha tudnának mesélni azokról a mélyállami szép időkről. Azonban fordult a kocka, most előretört a nemzeti gondolat.
„A megkezdődő demográfiai fordulat annak köszönhető, hogy sikerült teljesen elszakadni az emberellenes liberális társadalompolitikától, és a kormányzat nem deviánsbarát, hanem például középosztálybarát adópolitikát tud folytatni.”
Elképzeltem a deviánsbarát adópolitikát. Aztán pár perc múlva abba tudtam hagyni a röhögést, felkeltem a földről és folytattam az olvasást.
„Meg kell értenünk, az egy normális országban nem természetes, hogy például a kulturális erőforrások döntő többségét az azokat a nemzeti célok ellen felhasználó elitcsoportok uralják. Olyanok csináltak idáig színházat, filmet Magyarországon, akik az alapvető szuverenitástól kezdve minden más nemzeti cél elérésében, létezésében is ellenérdekeltek. Attól, hogy ők természetesnek tekintik a saját szerzett jogaikat, nekünk nem kell így tennünk. Kicsit későn kezdtük el felszámolni az államon látványosan és nyilvánossággal álcázva élősködő mélyállami kulturális struktúrákat, de legalább elkezdtük.”
Ja, uram, ezzel kellett volna kezdeni, mert szerintem ezért írta az egész tirádát. Mármint, ez nem írás, hanem a kultúrharc egyik csatája – igaz, írásnak eddig is csak jóindulattal neveztem volna. Tehát akkor az a megoldás, hogy tiltsunk el mindenkit a kultúrától, aki eddig foglalkozott ilyesmivel, majd töltsük be a helyüket megbízható, nemzeti gondolkodású káderekkel. Ezzel lesz egy kis gond, ugyanis újságírónak még úgy-ahogy ki lehet nevezni valakit, legfeljebb olvashatatlan lesz a terméke, de operaénekesnek vagy hegedűművésznek bajos. Ha mégis megteszik, a közönséget is ki kell nevezni mellé, és előtte fülükbe forró ólmot kell önteni, ha másképp nem képesek megsüketülni.
Az itt a baj, szerző úr, hogy a kultúra nem kinevezés kérdése, hanem nagy részben tehetségé. Egy barnamedvét is meg lehet tanítani a kerékpározásra, csak éppen KRESZ-vizsgát sosem lesz képes tenni, az emberek nagy többsége valamennyire megtanítható – nagy fáradtsággal persze – zongorázni és írni-olvasni, de nagyon kevesen lesznek alkalmasak arra, hogy a produkciójukat mások számára is élvezhetően adják elő. Akik meg mégis, azok azt úgynevezett tehetségesek, és ők valószínűleg egyébként is ilyen pályára kerülnének. Maguk ideológiai alapon a teljes magyar kultúrát kívánnák megszüntetni, ami természetesen lehetséges, Pol Potnak is sikerült megsemmisíteni a kambodzsai értelmiség legnagyobb részét, csak maguk azt is akarják, hogy azonnal teremjen a helyébe másik, „nemzeti” kultúra, a maguk szája íze szerint. De rögvest.
Az viszont nem fog menni. Ahhoz maguknak kéne száz év, kultúra nélkül, amit ugyan maguk kibírnának, de ennyi idejük nincs, és az ország is belepusztulna.
Mélyállam? Ugyan már.
Nevezzük nevén a gyermeket.
Boszorkányüldözés.
És akárki lehet boszorkány vagy boszorkánymester, haeresis est maxima, opera daemonum non credere, legnagyobb eretnekség kételkedni a démonok művében.
Legfeljebb manapság és minálunk a démonokat mélyállamnak nevezi a kor inkvizítora.
