Szele Tamás: A Klubrádió és a műsorkvóta

Hát eljött ez a pillanat is, kinek végre, kinek valahára, kinek örömére, kinek bánatára – ez utóbbiak nincsenek kevesen –, a bíróság kimondta: 2021. február 14-én 23:59-kor, vasárnapról hétfőre virradó éjjel a Budapest FM 92,9 MHz-es frekvencián be kell szüntetni a Klubrádió sugárzását.

Lássuk, mi történt pontosan a Média1 információi szerint.

„A Klubrádió szempontjából a lehető legkedvezőtlenebb ítéletet hirdetett a Klubrádió frekvenciajogosultsága ügyében indított bírósági perben a Fővárosi Törvényszék kedden. Az egyik utolsó kormánykritikus rádió az ítélet miatt már csak vasárnapig használhatja az egyetlen frekvenciáját, a Budapest FM 92,9 MHz-et, így legfeljebb internetrádióként tud tovább üzemelni.

Az ítélet értelmében a Klubrádió keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, egyben a Klubrádiót kötelezte 200 ezer forint perköltség és továbbá 38 ezer forint illeték megfizetésére. Bár a Klubrádió fellebbezést nyújthat be, amit várhatóan meg is fog tenni, de jogerős ítélet február 14-ig már nem várható.

A bíróság azzal indokolta ítéletét, hogy a Klubrádió a korábbi jogsértései ügyében nem nyújtott be fellebbezéseket, azok jogerőssé váltak, így a két bírság kizáró okot jelentett a 92,9 MHz frekvenciajogosultság meghosszabbítására irányuló kérelem elbírálásakor.” (Média1)

Akkor tisztázzuk, mik voltak ezek a korábbi jogsértések? Ugyanis elég randán hangzanak, hát mit követett el a drága Bolgár úr, lovat lopott az Alföldön, úton állt, finánc nem látta pálinkát főzött? Egyik sem történt meg. Az ellenben megtörtént, hogy a médiaszolgáltató (egy régi adáslebonyolító rendszer technikai problémája következtében) 2016. szeptember 26. és december 31. között megsértette a műsorkvótákra vonatkozó havi adatszolgáltatási kötelezettségét, illetve hasonló előfordult 2017-ben is. Azonban amikor ez történt, a jogszabály még nem tartalmazott határidőt a teljesítés tekintetében. Ezt csak 2019-ben iktatták törvénybe.

Mi az a műsorkvóta?

Az egy olyan fogalom, ami előírja az országos és körzeti, valamint a helyi közösségi televíziók és rádiók, továbbá a lekérhető médiaszolgáltatások számára, milyen összetételben szerepeljenek a tartalomban európai és ezen kívül magyar művek. Mondjuk a Zóna – de általában az írott online sajtó – esetében ezt megsérteni is nagyon nehéz, hiszen a kollégák, szerzők rendszerint magyar vagy uniós állampolgárok, tehát értelmetlen ennek az ellenőrzése, de egy televízió vagy rádió esetében felmerül például az elhangzó zenék, bemutatott filmek eredetének kérdése. A rádiók például legalább 50%-ban kötelesek európai műveket sugározni, és ezen felül legalább 33,3%-ban magyar műveket, az éves műsoridőt alapul véve. Ennek van némi érdekvédelmi árnyalata, hiszen a magyar zenésznek, színésznek is élnie kell, kapnia kell jogdíjat, huncut, aki vitatja.

Csakhogy a Klubrádió nem sértette meg a kvótát. A „jogsértés” abban állt, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság némi késéssel kapta meg az elhangzott magyar zeneszámok arányszámát. Ámde megkapta. Csak hát szabál, szabál embert zabál, vagyis esetünkben rádiót: a Médiatanács megfogalmazása szerint ez a késedelmes adatszolgáltatás (ismétlem: a zeneszámok arány megfelelt a kvótának) „nem csekély súlyú jogsértés”.

Mivel pedig 365 napon belül két alkalommal is előfordult, függetlenül a jogsértés súlyosságától, a törvény nem ad mérlegelési lehetőséget az NMHH Médiatanácsának: ha a rádió jogsértéssel működött, kizárt a hosszabbítási kérelem kedvező elbírálása – közölte még korábban a Médiatanács. Ezt a döntést támadta meg bíróságon a Klubrádió, és ezt a keresetet utasította el a Fővárosi Törvényszék. A magam részéről mértéktelenül súlyosnak tartom a Médiatanács döntését: ha a törvény betűjének meg is felel maradéktalanul, teljesen ellentmond a törvény szellemének. Reális, mérhető kár pedig amúgy sem esett, így nyugodtan mondhatjuk: egy formai hiba miatt kell lekapcsolni a sugárzást. Egy bürokratikus szabálytalanság miatt.

A Klubrádiót lehetett szeretni és nem szeretni, lehetett vitatkozni az álláspontjával vagy támogatni azt, lehetett volna jobb is, rosszabb is, de most egyszerűen nem erről van szó.

Most arról van szó, hogy a bíróság lényegében véve érvényt szerzett a médiatörvény betűjének, csakhogy ugyanez a hatályos 2010. éviCLXXXV. törvény (a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról) a negyedik paragrafusában kimondja:

„4. § A médiaszolgáltatások sokszínűsége kiemelten fontos érték. A sokszínűség védelme kiterjed a tulajdoni monopólium kialakulásának, valamint a piaci verseny indokolatlan korlátozásának megakadályozására is. E törvényben foglalt rendelkezéseket a sokszínűség védelmének szempontját figyelembe véve kell értelmezni.”

Ellenben a műsorkvóta fogalma – fontosságának megfelelően – csak a huszadik paragrafustól kerül elő. Valóban huszadrangú kérdés. Lehetne támadni a döntést a negyedik paragrafus alapján, csak erre sincs már lehetőség, hiszen magát a keresetet utasították el, ha valamit egyszerűen nem tárgyalnak, akkor nincs hol érvelni.

Szögezzük le: a Klubrádió hallgatott volt, minden nehézség ellenére is. A vidéki műsorszórásból majdnem teljesen kiszorult, illetve csak online lehetett hallgatni – úgy ezen túl is lehet majd – azonban Budapesten és vételkörzetében igen sokan hallgatták a földi sugárzású adást. Valahogyan, időnként adományokból akár, de képes volt fenntartani magát. A mostani döntésnek egyértelműen politikai a háttere, azonban... azonban gondoljuk csak át, mennyi haszna lesz a leállításnak?

Nézetem szerint egészen pontosan semmi.

A Klubrádió nem volt a forradalom viharmadara, nem szerveztek rajta tüntetéseket, nem szónokoltak a műsorában népvezérek, egyszerűen annyi volt, amennyinek mondta magát: egy kormánykritikus rádiócsatorna. Időnként többé, időnként kevésbé kormánykritikus, de alapvetően jogkövető, törvénytisztelő vállalkozás. Távol állt tőlük az aktív részvétel a politikai életben vagy annak befolyásolása. Az NMHH gyakorlatilag 2010 óta támadta ezt a szelíd ellenzékiséget is, változó vehemenciával, hol a frekvencia-pályázataikat kaszálták el, hol formai hibákra vadásztak a nyilvántartásaikban, szóval régi harc dőlt ma el, kicsiny banánhéjon csúszott meg a rádió.

Hogyan tovább?

A hírek szerint míg nem sugározhatnak, a műsort továbbra is folytatják online formában, amit azért gyakorlatilag minden okostelefonon lehet majd hallgatni, csak aztán hallgassák is. A magyar online rádiózás ugyanis nem a legjövedelmezőbb szegmense a honi médiapiacnak: egyrészt tavaly szeptember elején a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem hosszabbította meg a DAB+ rádiós sugárzásra vonatkozó szerződést az állami műsorszóró céggel, akkor nem értettük, miért, most már kezdjük érteni. Ez azért még mindig nem online rádiózást jelentett, hanem digitálisat – a DAB+-szabványú adás vételéhez digitális vevő kellett, viszont a hangminőség FM-rendszeren sokkal jobb volt minden egyébnél.

Online, podcast rendszerű adásokkal sokan kísérleteznek, a Szabad Európától a Pesti Srácokig, ezek általában videotartalmat is adnak, de többnyire egy már működő médiacég alvállalkozásai. És tele van a világháló olyan szolgáltatással, amit megnyitva a létező rádióadókat hallgathatjuk, de bárki indíthat is ilyent, mert nem igazán ellenőrzik.

Nekem még volt is közöm ilyen podcast-alapú rádiózáshoz, amennyiben a 2014-es választási kampány idején indult Pacsirta Rádiónak írtam jegyzeteket vagy engedélyeztem a másodközlésüket. Annak szomorú sorsa lett: a stúdiót lelkes önkéntesek szerelték fel, a műsort szintén lelkes, ám munkanélküli vagy nyugdíjas kollégák készítették, mindezt ingyen tette mindenki, aztán elbukott a választás és másnap már nem volt adás. Nem részletezném, miket gondoltam akkor és kiről, de a legkevésbé sem szépeket. Ugyanis a Pacsirta Rádió – máig fenntartom a véleményemet – akkori formájában igenis képes lett volna az önfenntartásra, talán még a nyereséges működésre is, minden kampány nélkül. Láttuk a hallgatottsági adatokat, ugyanis azt mutatja ám a gép.

Csak ez valakiknek nem volt érdeke.

Tehát: nem rossz ötlet egyelőre online folytatni a Klubrádió műsorát, ugyan némiképp csökkenni fog a hallgatottsága, de nem lesz komoly a veszteség. Ennek azért vannak reklámpiaci vonzatai is, szóval megbillenhet a gazdasági egyensúly, de billegett az már nagyobbakat is az elmúlt tíz évben.

Szóval: sok sikert hozzá. Azt továbbra sem értem, mi az Isten csodájának kellett ezt művelni, ugyanis a leállítás politikai értéke vagy nulla vagy negatív a kormánypárt számára: szavazót nem hoz, maximum vihet. Értem én, hogy előttük célként a teljes magyar sajtó ledarálása, beszántása lebeg, csak azért nagy falat lenne az. Azzal ők nem mennek semmire a világon, ha a Klubrádió nem ad, vagy csak online elérhető: komolyan eddig sem ártott nekik, ezen túl sem tudna.

Akkor miért ne legyen?

Csak.

Jellemző, hogy a hírről a kormánymédia mélyen hallgat, egy kivétellel: persze, hogy hallgatnak, ugyanis még nem adta ki az MTI, így nincs is hivatalos álláspont, azt meg, amit ők maguk gondolnak a dologról, nem merik leírni, mert ki tudja, mi lesz majd a direktíva?

Akkor lássuk azt az egy kivételt, amelyik még ahhoz is ostoba, hogy kivárja, míg megmondják, mit kell neki gondolnia. Mondjuk annyira radikálisan kormánypárti a Minden Szó, hogy még a KESMA-nak sem kellett, az egyetlen magyar online lap, aminek bírósági papírja van arról, hogy nem sajtó. Lássuk,ők mit szóltak, egyedüliként a honi jobboldalról?

„Végre! Vége a Klubrádiónak! Elő a pezsgővel! Na végre!

Mindenszo.hu kommentár: na, végre! SZFE is nemzeti kézben, és a libernyák Klubrádió is elkussol végre! Ennyi. Lehet sivalkodni, fenyegetni minket az EU-ból, eddig is fenyegettek minket. Lehet vonulgatni, tüntetgetni, kit érdekel? SIVALKODJATOK! Mi pedig pezsgőt bontunk! Jön majd a diktatúrázás, a New York Times cikkek, Jourová, American Watch akármi, Amnesty International. Helsinki bizottság, meg az összes szar! NEM BAJ: SIVALKODJATOK!”

Hát, nagyobb örömük ne legyen az életben, amondó vagyok: de ez az eksztatikus ünneplés még azt a kormánypártit is gondolkodóba ejtheti, visszahőkölteti, aki nem kedvelte a rádiót.

Egyelőre tehát annyi történt, hogy újabb szín került le a magyar sajtó állítólag tarka palettájáról. Lehetett szeretni, nem szeretni, nem tisztem jelen pillanatban a szakmai elemzés, mely különben is egészen pontosan annyiféle lehet, ahány kolléga van. Tisztem azonban kimondani: a döntés politikai alapon született, a jog szellemének megerőszakolásával, a vonatkozó jogszabály kicsavarása, abúzusa útján.

És ez az, ami nagyon szomorú.

Ugyanis bárkivel megeshet, bármikor, hogy hasonlóképpen ellehetetlenítik, egy késve beküldött számla, adat vagy bármi egyéb miatt.

Nagy már a baj ott, ahol ennyire aprólékosan nyálazzák át a nyilvántartást, hogy indokot találjanak a már eldöntött pofonhoz.

Nagyon akarnak ott pofozkodni.