Szele Tamás: Közjószágok, sírószobák, navigátorok

 Valami nagy-nagy baj van a populista politikusok fejében és meg merném kockáztatni, hogy a családi- valamint magánéletükben is legalább ugyanakkora lehet. Különben nem művelnének olyan borzalmakat pont a magánéletet és családot, gyermekeket illető ügyekben, mint azt az elmúlt hét folyamán tették.

Közjószágok közlegelőn közlegelnek

Kezdjük a lengyel abortusztörvénnyel, ami annyira szigorú, mint utoljára 1939-ben volt. És szándékosan ilyen. Tüntetnek is ellene, de a szejm nem enged, pedig, mint a 444 írja:

„Az alkotmánybíróság kiadott egy dokumentumot, amiben részletesen megindokolta, hogy miért szedik ki a meglévő abortusztörvényből, hogy a súlyosan beteg magzatok művi vetélésének lehetőségét. Ennek értelmében mostantól csak akkor lehet abortuszt kérniük a lengyel nőknek, ha bizonyítottan nemi erőszakból vagy vérfertőzésből fogant a magzat, illetve ha a terhesség komplikációi az anya életét közvetlenül veszélyeztetik. Tehát kötelező megtartaniuk a nőknek azokat a magzatokat, amikről lehet tudni, hogy betegek vagy súlyosan sérültek, ami azért is egy problematikus döntés, mert a fogyatékos gyerekeket nevelő családoknak a szülés után nagyon kevés segítséget ad az állam.”

Ez értelmetlen és felesleges kegyetlenség, de – lehet tetézni. Ugyanis a legfrissebb jelentések szerint a szejm alsóháza még tavaly novemberben elfogadott egy olyan törvénytervezetet, amely kriminalizálja, pedofíliának tekinti a középiskolai szexuális felvilágosítást. Azzal az indoklással is éltek, hogy a fiatalok körében felvetni ezt a témát már önmagában „bátorítja körükben az (idő előtti) nemi tevékenységet.” Mint Marcin Ociepa PiS-képviselő egy rádióműsorban kifejtette, „nehéz megvonni a határt a nevelő célzatú felvilágosítás és a szexualitás kifejezett propagálása között.” Én csak annyit kérdeznék pan Ociepától, hogy látott már életében tizenéves, középiskolást? Egyáltalán: volt ő életében valaha is ennyi idős? Mert ha volt, pontosan tudja, hogy a serdülők körében nem kell egyáltalán „propagálni” a szexuális életet, ennek az életkornak sajátossága, hogy megtiltani sem lehet a kísérletezést az ilyesmivel, az ember másra sem képes gondolni... Annak viszont, ha a szexuális felvilágosítást betiltják, meglesz a következménye. Lesz majd rengeteg nemi betegség, és mérhetetlen számú nem kívánt, kamaszkori terhesség. Amit az új abortusztörvény miatt meg sem lehet szakítani.

Ilyesmivel már próbálkoztak különben: Nicolae Ceausescu 1966-ban az úgynevezett 770-es számú dekrétumban tiltott be Románia területén minden abortuszt és a fogamzásgátlás minden válfaját. Hosszú ideig – körülbelül a nyolcvanas évek elejéig – még a gumióvszer beszerzése is problémát jelentett, mert azt valamikor végül engedélyezték (körülbelül, mikor népbetegség-jelleget kezdett ölteni a tripper) de amihez hozzájutott az ember, az oly módon gátolta a terhességet, hogy elvette a partnerek kedvét a nemi élettől, de teljesen. És hát a feketepiacon vígan árulták a Magyarországról becsempészett esemény utáni tablettát, csak annak elég brutális hatásai voltak néha.

Ceausescu célja egy 25 milliós lakosságú Románia megteremtése lett volna, de már 23 milliónál is elképzelhetetlenné nőtt a nyomor – a népességrobbanás következményeivel sem számolt senki, én röviddel a dekrétum kihirdetése után születtem és a középiskolánkban nem csak A, B és C, esetleg D osztály volt egy évfolyamban, hanem volt bizony P és R osztály is, ráadásul ezek átlagosan negyven fős osztályok voltak. Aztán kikerültünk érettségi után, de a legtöbben nem a munka, hanem a munkanélküliség világába, ugyanis igaz, hogy az állam elvben mindenkinek garantálta a munkahelyet, csak a gyakorlatban a gyárak nem alkalmazták az embert.

Sőt, a szükség teljesen abszurd helyzeteket szült: az érettségi előtti két évet egy olyan ipari líceumban végeztem, ahol többféle alapon szelektáltak: volt magyar tannyelvű elektroműszerész fél osztály és román tannyelvű, ez a két csapat papíron egy osztály lett volna, de csak az idegennyelv-óráink és a szakmai tantárgyaink voltak közösek, ellenben volt ugyanígy félig ilyen-félig olyan tannyelvű öntőmunkás osztály is, tehát a hétköznapi tanóráinkra, amik nekünk magyarul zajlottak, egy fél elektroműszerész-fél öntőmunkás osztály ült be. Azonban... az öntőmunkás osztályba adminisztratív tévedés miatt valahogyan kizárólag lányokat vettek fel. Szegényeket már a gyárban sem merték közel engedni a valódi öntődéhez, messziről mutatták meg nekik a szakmai gyakorlaton – ők például érettségi után azonnal munkanélküliek lettek.

Ha ilyen világot képzel a lengyel politika a népének, a legjobb úton haladnak. De még tovább is lehet fokozni az aljasságot.

Ugyanis a legújabb intézkedések szerint a beteg gyerekeket megszülő nőknek rendelkezésére bocsátanának a kórházban egy külön helyiséget, ahol kisírhatják magukat. Ez volna a sírószoba. Hogy más ne is lássa, hallja a bánatukat. Inkább létrehozzák, de az abortusztörvényből nem engednek jottányit sem. Ilyen szégyenletes, érzéketlen aljasságot azért nagyon rég hallottam...

És Oroszhon? A Nagy Földön más módon gondoskodnak az ifjúságról: mivel az utóbbi évek (igen, már évekről van szó) tüntetéseinek közönsége nagy részben tizenéves, a középiskolákban bevezették a Gyermekkor Navigátorai nevű programot. Ennek részeként egy új posztot hoznának létre az orosz iskolákban „a nevelési igazgató tanácsosa” néven. Az ezt betöltő alkalmazott együttműködne a diákszervezetekkel is. A projekt gazdája az Orosz Iskolásgyerekek Szövetsége, amelyet maga Putyin elnök hozott létre 2015-ben, kicsit zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mint államelnök hozta létre, vagy mint iskolás? Mindenképpen, a Szabad Európa híradása szerint az a fő céljuk, hogy

„Az orosz társadalom alapértékei mentén formálják a fiatalok személyiségét.”

Navigátorokkal, komisszárokkal formálják, értem, megbízható elvtársakkal, ellenben csökkentették az iskolai pszichológusok számát, mert azokra semmi szükség. A navigátorokra bezzeg annál inkább. Hát, ők is teljesen hülyének nézik a gyermekeiket, annyit mondhatok... sőt, hülyét is akarnak csinálni belőlük.

De ha már ilyen szép, dicső dolgok történnek lengyel és orosz földön, nálunk mi újság? Minket tán a gólya költött, hogy nem zárkózunk fel ezekhez a nőellenes, gyermekellenes, családellenes embertelenségekhez?

Á, dehogy. Nálunk tegnap óta a gyermek közjószág.

Maga a miniszterelnök nevezte ki közjószágnak, a közrádióban éspedig a következő közszavakkal:

„A gyermek egy közjószág is, azon kívül, hogy saját személyes boldogsága minden szülőnek, egy érték. Akik ilyen életformát vállalnak, azokat támogatjuk.”

Van fogalma a magyar kormányfőnek, mit jelentt a „közjószág” kifejezés?

Nincs. Tehát segítek rajta. A meghatározás szerint

„A közjószág olyan jószág, amelynek fogyasztásából más fogyasztók nem zárhatók ki, de azok nem is zavarják a többi fogyasztót. Elnevezése onnan származik, hogy rendszerint közpénzből finanszírozzák, hiszen gyümölcseiket mindenki élvezheti.”

Alapértelmezésben tehát közjószág a tiszta, friss levegő, de közjószág a világítótorony is, hiszen senki sem zárható ki a lélegzésből vagy a látásból. Biztos, hogy erre tetszett gondolni, miniszterelnök uram?

Mert ha igen, akkor nagy a baj.

Ha meg nem, akkor nem tudja, mit beszél, és az is elég baj.

Hát így állunk mi itt, Európa keleti felén, közjószágokkal, sírószobákkal, navigátorokkal.

Ezeket még nagyon meg fogják bánni a politikai vezetők.

De nagyon ám.