Gaál Péter: Kaszinó
– Te Sándor, tegnap véletlenül rákattintottam, amit az a fake 444 irt a kaszinókról. Láttad te azt?
– Én is véletlenül rákattintottam.
– Tízmilliós veszteség másfél órán belül. Szerinted hogy kereshet valaki ennyi pénzt?
– Ez most célzás akar lenni, főnök? Várj, mindjárt megnézem a noteszomban. Aszongya, székház... nemnem, ez már elévült. Bánya...ne bántsd a feketerigót... bocs, ez se az... médiapiac, építőipar... sertéstelep... kikötők... szállodák... földek...
– Milyen volt szőkesége... abbahagyhatod. Nem volt célzás. Szóval?
– A szokásos, főnök. Áfacsalás, drog, zsarolás, uzsora, ilyenek. Ha a mi kutyánk kölyke, korrupció, valamilyen kamuszerződés, mondjuk tanácsadásról, megbundázott tenderek, effélék.
– Nem a mi kutyánk kölyke.
– Akkor az előbbi.
– Nem kellene ezeknek a körmére nézni? Azt olvastam, hogy már a bejáratnál elkérik az adatokat. Mint...
– A mieink nyilvánosak, főnök.
– Ami nem nyilvános.
– Az megvan nekünk otthon. Mint tudod. Neked az enyémek, nekem...
– Ne folytasd, Sándor. Van nekem egy kedves, idős barátom még Grazból. Kicsit már labilis, de szeret hozzánk járni. És milyen gyönyörű, hatszázas Mercedesszel... príma, felújított motor...
– Értem, főnök.
– Nos?
– Nem kellene.
– De ellopják az adót, amit...
– ...amit így nem nekünk kell ellopni. Közvetlen becsatornázással, minden hivatalt, bekötött pénztárgépet megkerülve idejön. Direct fuel injection, mondaná öreg mercedeses barátod.
– Igazad van, Sándor. De hopp! Most rendeltünk több millió vakcinát. Háromszoros áron vesszük, és ingyen adjuk. Tiszta ráfizetés a nemzetgazdaságnak, és még vissza is kell osztanunk belőle. Nekünk alig marad. Mi volna, ha ezentúl...
– Ezt is NYERNI lehetne? Zseni vagy, főnök!
– Tudom, Sándor.
