Szele Tamás: A Facebook, a rosszlány és a fogorvos

Vannak a sajtószakmában kötelességek, tagadhatatlanul vannak, ilyen például az, hogy ha elkezdtünk foglalkozni egy témával, hírrel, akkor kövessük azt, menjünk utána, míg „él”, bonyolódik az ügy, ne hagyjuk félbe. Hát így követem én most a Facebook és Ausztrália konfliktusát, ami sok szempontból fontos, sokból egyedi, ezen kívül ma még mulatságos is.

Ha valaki nem olvasta volna korábbi írásaimat, dióhéjban összefoglalnám, miről is van szó: a világ egyre több államának és államszövetségének van baja a techóriásokkal. A populista-önkényuralmi rendszereknek Donald Trump nyomán az, hogy egyáltalán van rajta moderálás, azt szeretnék betiltatni, a demokráciák azért haragszanak – joggal egyébként – mert a Google és a Facebook tesznek a szerzői jogokra, a forgalom komoly részét kievő hírtartalmakért egy vasat sem fizetnek azoknak, akik azt előállítják. Holott a hírfelületre ők teszik a reklámokat, azoknak a bevétele az övék: ha adnak is belőle valamit, az nyomorúságosan kevés, inkább csak odalökött morzsa. Ezzel azonban tönkreteszik a reklámpiacot és a nyomtatott sajtót is, szóval az Európai Unió és Ausztrália ezt szeretné szabályozni, nem a moderálási gyakorlatot. (Magyarország ellenben természetesen a populisták sorait erősíti).

Ez a vita Ausztráliában eljutott odáig, hogy törvényjavaslat került a canberrai parlament elé ezen a héten, ma vagy holnap szavaznak róla, mely szerint arra köteleznék a Google-t és a Facebookot, hogy fizessenek a helyi sajtóorgánumokból átvett hírtartalmakért. Erre első körben mindkét techóriás úgy reagált, hogy nem adnak egy vörös centet sem, ha nem tetszik, akár ki is vonulnak inkább a kontinensről. Ami persze nagyon sok és komoly problémát vetne fel, de eddig ott tartottak, mint a rosszlány és a fogorvos a viccben. Elmegy a könnyűvérű hölgy a fogorvoshoz, beül a székbe és ugyanazzal a lendülettel belenyúl a fogász nadrágjába, rámarkol a heréire.

- Ez most mit jelent? – vigyorodik el az orvos. 

- Ez most azt jelenti, hogy innentől kezdve mindketten nagyon fogunk vigyázni arra, hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak.

Ez a status quo borult most fel, éspedig érdekes módon. A Google ígérte ugyan, hogy felfüggeszti a hírszolgáltatását, de utolsó pillanatban mégis megalkudott a News Corp-pal, az ausztrál piac legnagyobb laptulajdonosával, hajlandó fizetni annak tartalmáért, ráadásul több évre előre leszerződtek és más ausztrál médiacégekkel is tárgyalásban állnak. Egyszóval: elfordultak a Facebook bojkott-politikájától, de ezt az egész kerek világon egyedül csak Mark Zuckerberg érezheti árulásnak.

Aki azonban kitart, csak elég különös eredménnyel és már most is engedményekre kényszerül. Az ugyanis a helyzet, hogy a közösségi oldalnak már az üzleti profilja miatt is valamivel kevésbé fontosak a hírtartalmak. Ők elvileg közösségi kapcsolattartással foglalkoznak, a médiumok másodlagosak (nem volt ez mindig így: hét-nyolc éve még mindent megtettek azért, hogy a világsajtót becsábítsák az oldalra, becsábultunk, bánjuk is). Nos, a Facebook szerdán bejelentette, hogy a továbbiakban ausztráliai platformján nem engedélyezi használóinak a hírek megismerését vagy akár megosztását. Az ausztrál kiadóknak ezentúl tilos bármilyen tartalmat megosztaniuk vagy közzétenniük oldalain, ezzel egy időben pedig az ausztrál közönség a nemzetközi hírpiacról származó tartalmat sem érheti el és oszthatja meg.

Még azt is hozzátették szemüket forgatva, hogy:

„A javasolt törvény alapvetően félreértette a platformunk és a hírtartalmakat megosztó kiadók közötti kapcsolatrendszert. A törvény szigorú választás elé állítja cégünket: vagy meg kell feleljen egy olyan médiaszabályozási törvénynek, amely figyelmen kívül hagyja az említett kapcsolatrendszerből fakadó tényeket, vagy szüntesse be a hírtartalmak engedélyezését ausztráliai szolgáltatásaiban. Nehéz szívvel ez utóbbit választjuk.”

Hogy mennyire volt nehéz a szívük, arról lehetne vitatkozni, meg arról is, nem attól tartottak-e inkább, hogy a pénztárcájuk lesz könnyebb, de tény, hogy a drasztikus lépés hihetetlen káoszhoz vezetett. Borult minden a kenguruk földjén, annyira, hogy maga a közösségi oldal is borult... lássuk, mi történt – a 444 nyomán!

„Első lépcsőben sikerült hivatalos kormányzati tájékoztató oldalakat is letiltani, köztük a koronavírusjárványról szóló oldalakat is. De még saját vállalati oldalukat is sikerült letiltaniuk. A tisztogatásnak közösségi oldalak, jótékonysági szervezetek oldalai, szakszervezeti oldalak és politikusok oldalai is áldozatul estek. De blokkolták az ausztrál meteorológiai szolgálat oldalát is, mely az ausztrál felhasználók első számú meteorológiai híroldala volt. A letiltottak között volt a melbourne-i St. Vincent's kórház is, amely közleményében „nagyon is aggasztónak” nevezte, hogy egy világjárvány közepette, az oltási kampány idején blokkolta az oldalukat a cég. De letiltottak egy rákos gyermekek ellátására szakosodott oldalt is, amire reagálva Greg Hunt ausztrál egészségügyi miniszter a helyzet azonnali orvoslását követelte.  

Csütörtök délutánra a Facebook néhány oldalt már visszaállított, köztük az egészségügyi minisztérium oldalait is.” (444)

Az egy dolog, hogy ezt talán mégsem akarták, de hogy sikerült mégis így? Nagyon egyszerű lehet a megoldás. Az a helyzet, hogy minden oldal és profil megjelöli, mert köteles is megjelölni indításakor a kategóriáját. Ez például a Zóna esetében „Média- és hírszolgáltató”, ugyanis nem vagyunk hazug emberek, meg nem is lett volna értelme mondjuk kisállat-kereskedésnek álcázni egy online sajtóorgánumot. A felhasználók legnagyobb része hasonlóképpen becsületes, hiszen aki hazudik, az le is bukhat, de el is esik egy csomó ingyenes (és még több fizetős) eszköz használatától, amik a mi szakmánkban igen hasznosak tudnak lenni. A Facebook tehát a tegnapi akcióban két szűrőt alkalmazhatott: az egyik földrajzi volt, és az ausztrál kontinensen elhelyezkedő felhasználókat emelte ki, a másik kategória-alapú, és a hírszolgáltatókat, médiaszolgáltatókat szűrte. Aki tehát ausztrál volt és kategóriája szerint volt köze hírhez, médiához, azt tiltották.

Az ám, csakhogy nem egy kategóriát lehet megadni, hanem hármat: tehát ha mondjuk egy cég főként valamilyen szolgáltatással foglalkozik, de az azzal kapcsolatos híreket is megosztja (és ezt meg is jelöli a kategóriáknál) akkor szintén tilalom alá esett, így sikerült letiltani a kórházi, kormányzati, jótékonysági, közérdekű oldalakat is. Olyan algoritmus nincs, ami megkülönböztetné a hírt más szövegtől (ugyanis akkor olyan is lenne már, ami különbséget tesz a hír és az álhír között), tehát kategóriák és talán megosztások alapján szelektálhattak (tehát olyan oldalakat is tilthattak, amelyek sok hírt osztanak meg médiafelületekről).

Azért a legszebb mégis az, hogy saját magukat, tehát a Facebook Australiát is letiltották egy időre. Mit csináljunk: azon is voltak hírek. Vállalati hírek, de hírek. Aztán észrevehették, mit műveltek, és táncolnak visszafelé, öles léptekkel. A blokád még nem tart egy napja, de már sikerült megkerülni például az ABC Newsnak: pillanatok alatt kiadott egy saját alkalmazást, ami telefonon értesíti a felhasználókat a hírekről a Facebook megkerülésével.

Azonban... milyen sajtóterméknek érdeke, hogy ne legyen sajtótermék, ne vonatkozzon rá a sajtótörvény sem, és ne is moderálják úgy, mintha hír- és médiaoldal lenne?

Bingo, eltalálták. Az álhír-oldalaknak. Azokat nem is érintette a Nagy Tiltás, sőt, jól jött nekik, minek következtében az AFP hírügynökség tudósítása alapján mondhatjuk: eltűntek a valódi hírek, ám tízezrével jelentek meg és terjedtek az álhírek. Jobban terjedtek az igaziaknál, hiszen ezeket meg lehetett osztani, a valósakat meg nem. A Szabad Európa szerint:

„Az ausztrál Média-, Szórakoztatóipari és Művészeti Szövetség hangsúlyozta, hogy az általa képviselt újságírók ellensúlyként szolgáltak az álhírek terjedésével szemben, mielőtt még a Facebook letiltotta volna a cikkeiket a hírfolyamáról.

„A független, professzionális hírtartalmak ausztráliai korlátozásával a Facebook teret enged az összeesküvés-elméleteknek, dezinformációknak, álhíreknek, illetve QAnon-őrületeknek a platformon” – figyelmeztetett Marcus Strom, az érdekképviselet egyik vezetője.

„A Facebook felelőtlen lépése elő fogja segíteni az álhírek terjedését, ez különösen veszélyes a koronavírus-világjárvány idején, és az ausztrál közönség elárulását jelenti” – tette hozzá.” (Szabad Európa)

Szóval, ez alaposan félresikerült. Egyelőre kénytelen-kelletlen meg kéne hátrálnia a közösségi oldalnak, hiszen már most is sikerült peresíthető károkat okoznia – jobban tenné Mark Zuckerberg, ha a Google megoldását választaná, még nem késő szerződni azokkal a médiavállalatokkal.

Mert egyelőre saját magát lőtte lábon ez erőpolitikával. Nem megy ez neki.

A világ számára pedig itt az intő példa: mi történik, ha csak egy közösségi oldalról is eltűnik a sajtó, eltűnnek a valódi hírek.

Káosz következik, összeomlás és terjedő babonaság.

Jobb lenne engedni, míg lehet.

A követendő módszer a rosszlányé lenne a fogorvosnál.