Szele Tamás: Szijjártó és a világsajtó

Az a helyzet, hogy így nem lehet dolgozni. Az ember összerak egy szép, alapos dokumentációt a világméretű gazdasági-politikai folyamatokról, már írná, mikor kiderül, hogy Szijjártó Péter hazugnak nevezte a teljes világsajtót. Mindenestől. Terv borul, még jó, hogy nem kezdtem el írni az eredeti témát.

Először persze az ember megnézi magát a hírt, ami magyarul először a Telexen jelent meg. Eszerint a román Digi 24.nek nyilatkozva tette a hajmeresztő kijelentést a magyar külügyminiszter, hadd meredjen égnek a mi hajunk is, ne csak mindig az övé. Magát a beszélgetést is elemzem mindjárt, csak előbb kitérnék a részletekre, mert azok is nagyon fontosak. És hogy úgy mondjam, súlyosbító körülménynek számítanak.

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán honnan tudunk erről az interjúról? Én ugyan azon kevés magyarországi sajtómunkás egyike vagyok, akik olvassák, figyelik a romániai sajtót mindenféle nyelveken, tehát románul is, de ez elkerülte volna a figyelmemet – legyünk őszinték, a romániai helyzetnek csak nagyon harmadlagos eleme, színfoltja volt Szijjártó minapi odalátogatása, mikor a híreket olvastam róla, legjobban a Fekete-tengerben talált gázt szállító BRUA-vezeték ragadta meg a figyelmemet, ugyanis ennek a teljes kiépítése és használata kölcsönös előnyökkel járna mindkét fél számára. Erről a Digi 24-interjútól nem is szereztem volna tudomást, ha Szijjártó külügyminiszter nem tetézi, ami már amúgy is tarthatatlan és nem osztotta volna meg a saját Facebook-oldalán, ráadásul magyar felirattal, mi több, szándékosan kiemelve a hosszú beszélgetésből a sajtóra vonatkozó részt, hogy senkinek el ne kerülje a figyelmét. Mintha egyébről nem is beszéltek volna a kolleginával, Cristina Cileacuval. Pedig ez a beszélgetésnek csak mintegy negyedét teszi ki.

A nyelvi környezet is fontos: mielőtt megnéztem a videót, úgy gondoltam, Szijjártó biztos, hogy nem tud románul, Cristina Cileacu nem biztos, hogy tud magyarul (bár nagyon könnyen megeshet), bizonyára tolmáccsal dolgoztak és az fordíthatott félre valamit. Hát nem. Angolul beszéltek, és Szijjártó bizony azt mondja, amit a magyar nyelvű felirat (ez magyarázza az interjú román nyelvű, írott változatában a véletlenszerű váltogatást a tegezés és a magázás között, a magyar és a román nyelv is ismeri a különbséget, az angol nem).

Akkor az első nehézségeken túl vagyunk, tisztáztuk: a hír igaz, mondta, és azt is tudjuk már, hogyan mondta, mikor mondta, kinek mondta, milyen alkalomból. Most térhetünk arra, hogy szó szerint mit mondott: nem szeretném Szijjártó saját fordítását használni, inkább magam fordítottam le a Digi 24 román verzióját, és lehasonlítottam az angol szöveggel: rendben van. Tehát, mi hangzott el szó szerint?

„Cristina Cileacu: Hogyan állnak a sajtószabadsággal Magyarországon? Tudja, van egy dal a videóról, amely „megöli” a rádiót (Itt a riporter a Buggles együttes „Video Killed the Radio Star című 1978-as számára utal - a szerk.). Magyarország esetében Orbán Viktor kormánya megölte a rádiót. A múlt héten vették el az utolsó független rádióállomás sugárzási engedélyét, sok médium áll kormányzati ellenőrzés alatt, akkor tulajdonképpen hogyan kezeli kormánya a sajtószakmát, miben látja az újságírók feladatát?

Szijjártó Péter: Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de amit itt idézett, az mind hamis hír, és ez nem becsületes, nem korrekt.

Cristina Cileacu: Rendben. És miért hamisak?

Szijjártó Péter: Mereven elutasítok minden olyan hazugságot, amely hazámat és kormányomat azzal rágalmazza, hogy nem garantáljuk a sajtószabadságot. Ha magyarul beszélne és megnézné a magyar média írásait, látná, hogy a legtöbb médium kormányellenes álláspontot képvisel. Ez az igazság. Nem nevezheti meg a magyar média egyetlen ágát sem, ahol a legtöbbet forgalmazott, a legtöbbet látott, a leghallgatottabb, a legolvasottabb médium kormánybarát lenne, szimpatizálna a kormánnyal vagy támogatná a kormányt.”

Itt álljunk meg egy polgári szóra: akkor minek hoztátok létre a KESMA-t? Nem volt mire kidobni a pénzt? Mert ezek szerint semmi haszna vagy értelme, de még látszatja sincs a tevékenységének. Más kormányok ekkora pazarlás után lemondanak, de azok nem ti vagytok.

„Szijjártó Péter: Nagyon sok hazugság van forgalomban az én hazámról.

Cristina Cileacu: Tehát azt állítja, hogy az egész nyugat-európai, európai uniós sajtó hazudik, amikor a sajtószabadságot kérik számon?

Szijjártó Péter: Abszolút ezt állítom.”

A csapos megint közbeszól: kedves nemzetközi sajtószakma, nem kéne ezt az embert, aki ilyen aljasul rágalmazza a munkánkat, egy kicsit bojkott alá venni? Épp csak annyira, hogy senki se menjen el a sajtótájékoztatóira, ha újságírót akar látni rajtuk, hozzon magával otthonról.

„Cristina Cileacu: És ennek mi az oka?

Szijjártó Péter: Nem tudom, talán politikai indítéka van.

Cristina Cileacu: Kinek lenne jó ez, miféle politikai okról beszél?

Szijjártó Péter: Elmondom, mit gondolok. Úgy látom, hogy az elmúlt 11 évben, tehát abban az időszakban, amikor az országot irányítottuk, olyan politikát követtünk, amely teljesen ellentétes a liberális politikai irányzattal olyan kérdésekben, mint a migráció, a családpolitika és más hasonló ügyek. Teljesen szembefordultunk a mainstreammel, és sikeresek vagyunk, mert az emberek támogatnak minket, folyamatosan megnyerjük a választásokat, a többség kétharmadával.

Cristina Cileacu: Igen, de most a közvélemény-kutatások szerint kevésbé támogatják pártját.

Szijjarto Péter: Miért mondja ezt?

Cristina Cileacu: Mert láttam a közvélemény-kutatásokat. Ezek is hamisak?

Szijjarto Péter: Megnyertük a legutóbbi önkormányzati választásokat, a legutóbbi európai uniós választásokat.

Cristina Cileacu: Rendben, majd meglátjuk a jövő évi országgyűlési választásokat.

Szijjártó Péter: A legutóbbi országgyűlési választásokat is megnyertük, pedig sokan mondták, hogy az egységes ellenzék fog győzni, de mi megnyertük őket. Tehát inkább a választásokat nyerem meg, mint a közvélemény-kutatásokat. De azt akartam mondani, hogy a liberálisok nem tudják lenyelni azt a tényt, miszerint egy erős kereszténydemokrata és hazafias politikával rendelkező konzervatív kormány sikeres. Egy ilyen dolog teljesen emészthetetlen a nemzetközi liberalizmus számára. Ezért terjesztenek olyan sok hazugságot hazámról. A valóság az, hogy a magyar média nagy része kormányellenes, és ha ön vagy mások, akik másként gondolják, beszélnének magyarul, és belépnének bármely hírplatformra, akkor látnák, hogy a sajtó erőteljes többsége ellenzéki. Elfogadjuk, hogy ez demokratikus kérdés, de úgy gondolom, hogy ha a sajtószabadságról beszélünk, akkor nem szabad csorbítani a média azon jogát sem, hogy pozitívan gondolkodjanak arról, amit a kormány csinál. Sokan nem tudják elfogadni azt a sajtót, amely pozitívan viszonyul a kormányhoz, azt állítják róla, hogy az a kormány irányítása alatt áll, kormányzati tulajdonban van, a kormány rabja. Valóban nem fogadom el, hogy minden médiumnak csak liberális politikai nézetei lehetnek, és akkor szabad, azonban ha más megközelítéssel él, akkor nem feltétlenül szabad. Szerintem ez nem helyes.

Cristina Cileacu: Tehát, hogy zárjuk le ezt a témát, azt állítja, hogy az Európai Unió vagy az Európai Unió összes médiuma egyfajta lejárató kampányt folytat Magyarország ellen a sajtószabadság ügyével kapcsolatban?

Szijjártó Péter: Igen, ezt állítom”

Hát kérem, ennél nagyobb marhaságokat nem is lehetett volna beszélni. Ráadásul Szijjártót valamikor beolthatták diplomácia ellen, ugyanis mondjuk Thaiföldön vagy Amszterdamban elképzelhető, hogy a riporter nem tud magyarul, fel lehet tételezni róla (bár még ezeken a helyeken is érhetik komoly meglepetések az embert), de Romániában nagyon komoly esélye van annak, hogy a beszélgetőpartnerünk érti valamennyire a mi anyanyelvünket. Az is lehet, hogy tökéletesen beszél, az is, hogy töri a nyelvet, de mindenképpen, sokan értik, ha magyarul beszélünk. Azért ott elég sok száz éve élnek együtt az emberek. Végtelen udvariatlanság, sőt, ostobaság lebecsülni beszélgetőpartnerünk képességeit. Cristina Cileacu átsiklott efölött, ugyanis neki el kellett készítenie az interjút, akkor is, ha a magyar külügyminiszter bunkó, meg akkor is, ha nem az.

Szjjártó azt is állítja, hogy aki Magyarországon a sajtóban dicséri a kormányt, az önként és dalolva teszi, mert ez a véleménye, de különben a teljes magyar sajtó kormányellenes. Igazán? Rendelkezésünkre áll a Mérték és az Átlátszó 2019 áprilisában publikált számítása, ami alapján egyértelműen látszik, hogy a Fidesz-közeli médiumok jelenléte a magyar médiapiacon legalább 77,8 százalékot tesz ki. Tehát az összes magyar sajtóterméknek csak 22,2 százaléka független valamilyen mértékben, de ebbe beleszámít az időszaki kiadványoktól a szaklapokig minden. A Dörmögő Dömötör és a Fürge Ujjak is. A KESMA által kiadott orgánumok száma valahol ötszáz körül járhat, a független napi sajtó összeszámlálásához lassan elég a tíz-húsz ujjunk is. Az tény, hogy ezek viszonylag olvasottabbak a kormánypropagandánál, ugyanis meg vannak írva, és az kormányéknál nem megy, szakmailag kissé mintha gyengék lennének, de a keserves mindenségit, tán csak ne legyen már az is baj, ha valaki tehetséges és más meg nem az!

Itt következik Szijjártó legsúlyosabb hazugsága. Azt mondja ugyanis, hogy a teljes világsajtó hazudik Magyarországról, éspedig egyeztetve, mert mind ugyanazt hazudják. Nem kis szervezési munka kéne ehhez, és egy akkora apparátus, aminek a létezése eltitkolhatatlan volna. Tudja, külügyminiszter úr, mekkora lehetetlenséget állít? A világon senki sem volna képes elérni, hogy Oregontól Kuala Lumpurig minden sajtótermék ugyanazt mondja valamiről, kivéve ha az, amit mondanak – valóság. Akkor tényleg ugyanazt írja majd mindegyik, de napról napra leegyeztetni mindenkivel ugyanazt a hazugságot képtelenség lenne. Kivihetetlen. Még a Pravda és az Izvesztyija esetében is előfordult, hogy ugyanarról mást írtak. Tudja maga, hol nem fordul elő az ilyesmi?

Igen, a KESMA vidéki napilapjainál, melyeknek a budapesti központ küldi minden nap a kötelező vezércikket, azért egyforma mindegyiknek a címlapja. Kép is, szöveg is ugyanaz. Maguknál ez megtörténik minden nap, a normális, szabad sajtóban ez elképzelhetetlen volna. Hogy több száz vagy ezer újságírónak szó szerint ugyanaz jusson az eszébe? Lehetetlen.

Szijjártó interjújával ezek a fő bajok, meg az, hogy ezt a konteót halálos komolysággal állítja, és nem röhöghet a képébe a riporter és az operatőr.

Állítja? Még terjeszti is a Facebook-oldalán.

Nem elég, hogy elment az esze, dicsekszik is vele.

Sőt, holnaptól kötelezővé is teszi a paranoiás elméletét. Hinni kell majd benne.

Azért... azt szoktam mondani, hogy a magyar Országgyűlés épülete a Kheopsz-piramis után az emberiség második legerősebb alkotása, mert annak a kupolának már régen be kellett volna szakadnia attól, amiket beszélnek alatta, de meg kell hagynom: Bukarestben is tudnak építkezni.

Ez az interjú is elhangzott és mégsem szakadt le a födém.

Sőt, a föld sem nyelte el a külügyért.

Azt mondjuk megértem: felfordult volna tőle a gyomra.