Szele Tamás: Világraszóló szappanopera
Hölgyeim és uraim, világpolitikai összefoglalónk következik. Joao, a halász szerelmes Maria Concepcionba, de ő a banánfarmer Pablo Ruzt szereti, aki ellenben Alejandra Luciának teszi a szépet, de Alejandra Luciának Szulejmán szultán tetszik, Szulejmán viszont titokban Stirlitzbe szerelmes, aki nem csalja meg Müllert. Nagy szakítások és összeborulások várhatóak a közeljövőben.
Bocsánat, összefolytak a sorozatok egymással is, a híradóval is. De nagyjából mégis ez a helyzet, ha jobban belegondolunk. Csak a nevek mások, a szakítások és közeledések, rokon- és ellenszenvek, vonzások és választások ugyanazt a kaotikus szappanoperát mutatják a világpolitika színpadán, amit bármelyik forgatókönyvíró összeüt egy kávé után és még ebéd előtt. A hírek szerint például civakodás várható az Amerikai Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között. Hát, amióta Biden a főnök Washingtonban, ez benne van a pakliban, ő ugyanis egyáltalán nem olyan könnyen kezelhető, befolyásolható személyiség, mint Trump volt. Már a Putyinnal folytatott első telefonbeszélgetésén tisztázta a szerepeket: nem Putyin kért és ő adott, hanem ő mondta, mit követel, aztán Putyin meglátja, mit ad, mit fogad el.
Egyszóval: Biden nem Trump, aki sokkal kezelhetőbb tárgyalópartner volt. Moszkva számára. Arról már korábban írt a Zóna, hogy a Kreml egyengethette a politikai pályáját, ha be épp nem is szervezték soha ügynöknek, de akár tudtával, akár tudtán kívül sokat segítettek neki és manipulálták már legalább 1987 óta. Hogy nézett ki ez a manipuláció? A 24.hu tegnapi írása idézi John Boltont, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadóját, én meg idézem a 24.hu-t, ha kivonatolva is:
„Hogy mennyire titkosak voltak a Trump-Putyin egyeztetések, azt jól érzékelteti, hogy még a saját nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is csak Trump, vagy az elnök valamelyik tolmácsa révén értesült azok tartalmáról. Bolton azt követően, hogy otthagyta a Fehér Házat, 2020-ban egy könyvben foglalta össze a Trump-kabinetben eltöltött idejét, és meglehetősen keményen fogalmazott volt főnöke (kül)politikai teljesítményét illetően. Trump kereste az autoriter vezetők társaságát, ezért Putyinnal is igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni. Bolton könyvében Trumpot könnyen befolyásolható embernek írta le, aki nem igazán tud figyelni semmire hosszabb ideig, ez pedig egy Putyinhoz hasonló rutinos politikusnak aranybánya. Ezért is aggasztotta a volt tanácsadót az az eset, amely a G20 2018-as, Buenos Airesben zajló találkozóján történt. Az USA és Oroszország kétoldali megbeszélést tervezett, amely elmaradt, de Putyin és Trump az államfőknek rendezett díszvacsorán egymás mellett ül. Beszélgetni kezdtek, de úgy, hogy Putyin tolmácsát használták, Trump stábjából pedig senki nem volt elég közel ahhoz, hogy hallja, miről esett szó.”
Itt már kezd nagyon nagy baj lenni. Egyfelől, Trump ugyan valószínűleg nem ismeri az orosz nyelvet, Putyin viszont kiválóan tud angolul (németül valószínűleg jobban, hiszen Drezdában volt a KGB rezidense), tehát nem kell neki okvetlenül tolmács sem, telefonon vagy videohívásban tud négyszemközt tárgyalni Trumppal – vagyis tudott, meg is tette. És ezektől a hívásoktól Trump mindenkit távol tartott. Sőt:
„Egyes beszélgetéseket a Nemzetbiztonsági Bizottság (National Security Council, NSC) legtitkosabb kódrendszerét használva rejtett el, amellyel korlátozta nem csak a legfontosabb tanácsadói, hanem még a kormánytagok hozzáférését is. A telefonbeszélgetésekről hangfelvétel nem készült, de azért előfordult, hogy a tanácsadók is hallgatták a beszélgetést, és ők készítettek feljegyzéseket – ezek az memcon névre hallgató, nem szó szerinti leiratok (a memorandums of conversation rövidítése).
A memcon dokumentumok az elnöki irattár részét képezik, ezért azokat a szokásoknak megfelelően Trump hivatali idejének végén átszállították a nemzeti archívumba.” (24.hu)
Ott pedig egyes-egyedül Biden elnöknek van hozzáférése a leiratokhoz – vagy lehet, hogy már volt is, és ennek köszönhető az első telefonhívás szokatlanul határozott és kimondottan barátságtalan hangneme. Ha nyilvánosságra hozza a tartalmukat és ha az terhelő Trumpra nézve, nem pusztán új vád születhet a volt elnök ellen, de az orosz-amerikai viszonynak sem fog használni. De Biden azt is deklarálta, hogy az Egyesült Államok régi szövetségi rendszeréhez kíván visszatérni, tehát nem fogja minden áron keresni a barátságot Moszkvával.
Az Egyesült Államok tehát összeveszni készül Oroszhonnal, sőt, már el is indult a hajbakapás, nagy szakítás is lehet belőle – mit lép erre Moszkva?
Szakít. Csak nem az Egyesült Államokkal – igaz, velük nem is békülékeny – hanem az Európai Unióval. Hogy ez milyen sajátos logika alapján alakult így, nem tudni, de tény, hogy Lavrov külügyminiszter (akinek korábban legendásan stabil idegrendszere mintha kezdené felmondani időnként a szolgálatot) elég furcsákat nyilatkozott a Szolovjov LIVE YouTube-csatornának:
„Az EU-hoz fűződő kapcsolatok megszakítása felé tartunk? Induljunk ki abból, hogy készen állunk erre, abban az esetben igen, ha azt látjuk, hogy a szankciók kockázatokat jelentenek a gazdaságunk számára, köztük a legfontosabb szektorokra. Nem akarjuk elszigetelni magunkat a világtól, de késznek kell lennünk erre a lépésre. Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”
Ha valaki a Vadnyugaton fegyvert rántott, azt azonnal használnia is kellett, különben szitává lőtték – ha valaki a diplomáciában kimondja a „háború” szót, szitává ugyan nem lövik, de ha nem gondolta komolyan, egy életre elveszíti minden tekintélyét, és ezt Lavrov is tudja.
Ami azt jelenti, hogy komolyan gondolta, erre mutat Josep Borrell uniós külügyi főképviselő megalázása is múlt héten, Moszkvában. Konfliktust készít elő Oroszország, amit az Unió csak feltétlen engedelmességgel és megalázkodva háríthatna el békés úton. Valamint alapelveinek tökéletes feladásával. Igen, szankciók készültek, ezt jól tudta Lavrov, csak csúsztat: ugyanis nem igazán az orosz gazdaság ellen, sokkal inkább Putyin és belső köre érezhette volna fájdalmasnak ezeket a szankciókat. Ugyanis nem kereskedelmi bojkottot vagy védővám-rendszer bevezetését tervezte az Unió, hanem egyes személyek utazási tilalmát és európai bankszámláik befagyasztását. Ezek az egyes személyek viszont Putyin szilovikjai. Szóval most Lavrov nem az Orosz Föderáció gazdaságát, hanem egyes polgártársainak gazdagságát védi ezzel a már nem is burkolt fenyegetéssel. Amit csak súlyosbít Marija Zaharova csütörtöki sajtótájékoztatója, amin közölte, miszerint:
„Az újabb uniós szankciókat elkerülhetetlenül arányos válasz fogja követni. Teljesen megengedhetetlennek nevezte a hivatkozást az emberi jogokra és a demokratikus elvekre a geopolitikai eszközrendszer részeként.
Úgy vélekedett, hogy az uniós büntetőintézkedések bevezetése különösen cinikusnak fog tűnni, azzal összevetve, hogy „Brüsszel totálisan semmibe veszi” az orosz ajkú lakosság és tömegtájékoztatási eszközök jogainak megsértését a balti államokban, és azt, hogy Európában milyen „kegyetlenül” fojtják el a tiltakozó megmozdulásokat.
„Ismételten megerősítjük elvi álláspontunkat az ENSZ Biztonsági Tanácsát megkerülő egyoldalú korlátozó intézkedések jogtalanságáról” – tette hozzá a szóvivő, és az egyenrangú, konstruktív párbeszédhez való visszatérésre szólította fel az uniót.” (MTI)
Akkor tekintsük át a pillanatnyi helyzetet. Amerika szakít Oroszországgal, illetve nem találja már kiemelt fontosságúnak az oroszbarát külpolitikát. Oroszország szakít, de nem Amerikával, ami természetes lenne, Amerikára csak haragszik, ellenben az Európai Unióval szakítani is készül, nyilván azért, mert ez Európai Unió részéről nem számíthatna olyan csattanós válaszra, mint amit Washingtontól kapna. Meg az Unió és Oroszország meglehetősen közel is vannak egymáshoz. Minek következtében az Unió közeledni fog a hagyományos szövetségi rendszerét amúgy is újraépítő Amerikához, ezáltal ugyanolyan ideális túsza lesz Oroszországnak, mint a hidegháború idején. Íme a rövidesen felálló kétpólusú világrendszer, illetve dehogy is kétpólusú: Kína ugyanis remekül szórakozik az előtte pergő filmen, hatalmasakat nevet és közben Afrikában terjeszkedik, amit az egymással huzakodó világhatalmak nem tudnak figyelembe venni, el vannak foglalva a szakításokkal és flörtölésekkel.
Akkor tessék mondani, van különbség a világpolitika és a szappanoperák között?
Mondtam én, hogy ugyanaz.
Legalább vígjátékot adnának.
Csak drukkolhattunk, hogy ne legyen ebből a műsorból horror.
Maradjon szappanopera.
