Szele Tamás: Járványlovagok tornája

Ahogy elnézem, némi kárörömmel, mely minden örömök legszebbike, én már csak egy kávét kérek, hátradőlök és élvezem a sportmérkőzést, melynek keretében a járványlovagok (akik a járványügyi intézkedéseket lovagolják meg politikai célból) egymással csatáznak, és mint a Hegylakóban, a végén csak egy maradhat.

Gődény doktorra fogadnék, nem azért, mert kedvelem vagy egyetértenék vele, hanem mert a politikai tapasztalatai alapján még ő látszik a legesélyesebbnek ezen a kis lovagi tornán. Ő legalább már látott lovat is, tornát is. A többiek nem nagyon. De lássuk, miről beszélek.

Tegnap, ugyebár, volt egy tüntetés a Hősök terén a járványügyi korlátozások ellen és elvileg a tömeges üzletnyitásért. Mondjuk kimehettem volna megnézni, a gazdaság állapotát magam is egyre ijesztőbbnek találom, csak épp a lakosság egészségi állapotát úgyszintén, szóval ha ki is mentem volna, nem a véleményemet fejezem ki ezzel, hanem tudósítok. Csak hát azt is tudtam, hogy a fél magyar sajtó kint lesz tudósítani, a patlacs után az még lenne, kivel üljünk be valahova egy akármire, de nem lenne hova, a Hősök terén úgyis jártam már a héten egy másik munka miatt, át is fáztam, a végén azt mondtam: tudósítsanak a kollégák, én majd meglátom náluk, mi volt.

(Fotó: Huszti István / Telex)

Hát az volt, a tudósítások szerint, hogy erős jóindulattal és komoly hátszéllel kimehetett talán háromszáz ember és egy bazi nagy Mi Hazánk pártmolinó. Ugyebár, a demonstrációt a „Le az adók 75%-ával” nevű tömegpárt rendezte, melynek teljes tagsága elférne egy közepes telefonfülkében, még az is lehet, félnének abban a nagy hodályban egyedül – azonban a Mi Hazánk, ami elvben korlátozásellenes, azért megpróbálta lenyúlni a showt. Talán még sikerült is volna nekik – ez már a bevezetőben említett sportverseny része a járványlovagok között – kiütni a nyeregből a politikában kevéssé tapasztalt Ecsenyi Áront, aki magát libertáriusnak, a korlátozó intézkedéseket kommunistának nevezi, csak hirtelen kitört a razzia, mint jobb kikötői csehókban, mindenkit igazoltattak, majd a rendőri erők feloszlatták a gyülekezést.

Szóval, sokat mond az egészről a Magyar Jelen című Mi Hazánk-orgánum képe, melyen az aláírás szerint Novák elődöt igazoltatják a pártmolinó alatt, a molinót Novákkal együtt ketten tartják, az igazoltatást szám szerint hét rendőr végzi és a képen egyetlen más személy nem látható, üres a préri, meddig a szem ellát, még jó, hogy nincs tériszonyuk a szereplőknek.

Azt látjuk tehát, ez egy teljesen amatőr rendezvény volt, amit ráadásul le is nyúltak volna, ha fel nem oszlatja a karhatalom, ennek a kedvéért ugyan nem lett volna értelme kimenni. A kollégák tudósítottak róla a hidegben, és következménye nem lesz a dolognak, még annyi sem, hogy megbüntetik az igazoltatottakat: a rendőrség a Telex szerint humánusan fogta fel a dolgot:

„Beszámolók szerint akiket igazoltattak, azok szóbeli figyelmeztetést kaptak gyülekezésért, és azt mondták nekik, hogy ha még egyszer elkapják őket ezért, akkor eljárás indulhat ellenük. Ezután hamar elszivárogtak a résztvevők a térről, az egész esemény egy órán belül lezajlott. Atrocitás nem történt, néhány bekiabáláson kívül senki nem tanúsított ellenállást a rendőrökkel szemben, a police.hu vasárnap esti közleménye szerint összesen hat emberrel szemben kellett intézkedni.” (Telex)

Annyi fejleménye még van a történetnek, hogy a rendőrség a résztvevőkkel szelíden bánt ugyan, de a szervezők esetében megnyomták a ceruzát, mikor a büntetést írták – fejenként ötszázezerre bírságolták őket, szétosztottak közöttük másfél milliót, Ecsenyi mesterék most keresik a megoldást a helyzetre. Mondjuk ha a Mi Hazánk sportszerű játékos volna (ahogyan nem az) beszállnának valamennyivel, hiszen ők akarták lenyúlni a bulit, de nem hinném, hogy ez egyáltalán eszükbe jut. Kemény harc folyik ugyanis a járványlovagok között, kegyetlen bajvívás.

Szóval nem történt semmi, de az nagyon. Ezt borítékolni lehetett volna. Illetve annyi mégis, hogy egy lovag majdnem kiesett, egy másik majdnem megnyert egy menetet, de mint látom, beszállt a mérkőzésbe egy harmadik is. És úgy néz ki, komoly esélyei vannak a továbbjutásra.

Persze, hogy a mi Gődény doktorunkról beszélek.

A tegnapi demonstráció-kísérlet (mert azért tömegtüntetésnek nem nevezném) ugye január 31-én volt, Gődény mester azonban már január 30-án megérkezett blogján a fúróval, és úgy szétkapta a valóban nem túl koherens nézeteket hirdető Ecsényi Áront, mint Floki kutya a lábtörlőt. Mondjuk a koherens nézetekkel ő is adós maradt, azonban óva inti követőit ezektől a szélhámosoktól, egyszerűen nem vagyok képes kihagyni, idéznem kell az intelmeiből... 

„Csak azért, mert valaki – akiről azt sem tudjuk, hogy ki – mond valamit, az nem biztos, hogy úgy van…”

Bizony, Dadus, mintha magam mondtam volna. Csak épp Gődényről.

„Mégis, most sokan azt kéritek rajtam számon, hogy miért nem fogunk össze vele, az egyszemélyes párttal? Mert nem ment el a józan eszünk!

Utánanéztem, amit a kérdezők közül szerintem nem sokan tettek meg, hogy ki is ez az eléggé fura fickó.

Hamar kiderült, hogy a szó valós értelmében egy senki, és az eddig befutott életpályára nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy semmi. (…) Szóval ez egy igazi politikusnak való sikeres alkat, de még az sem lesz szegényből soha, mert úgy tűnik, hogy a saját korlátaival sincs tisztába, nem hogy az élet dolgaival.”

Épp ezt is lehetett volna a mi doktorunkról mondani, bár Ecsényire is igaz.

„Sőt, mint egy hasonlóan, most januárban hirtelen felébredt másik „érdekes” párt, ezek is ha tehetnék, levédetnék azt, hogy ők a lezárásellenes párt – mivel ennek a szónak a mostani használatán kívül, mást nem tudnának felmutatni az elmúlt 10 hónapból... Ezért se nézem sose jó szemmel a szemrebbenés nélkül hazudozó politikusokat...

Micsoda versengés folyik valós tettek nélkül, a mi bőrünkre. Milyen lesújtó lesz újra, hogy a nagy elánnal, már a többedik időpontra meghirdetett, most már nem is egy, hanem két napos eseményre az érdeklődés megint jelentéktelen lesz, hogy újra és újra egyre több embernek menjen el a kedve. Ezért, arra kérlek Titeket, hogy ne üljetek fel az ilyeneknek, a későbbiekben pedig kíméljetek és ne zaklassatok ezekkel, mert higgyétek el, az arra alkalmas emberekkel vagy szervezetekkel való kapcsolatra a velünk történő események eddig is lehetőséget teremtettek. Ezért inkább készüljetek, mert nagyon rövid az idő február 28-ig, amikor is mindenki megmutathatja, hogy valójában mire képes. Erre az eseményre összpontosítsatok, a butaságok és a provokációk helyett!”

Tehát, azt látjuk, hogy Gődény még a rendezvény kezdete előtt fúrja a demonstrációt, ellenben melegen ajánlja helyette a saját, február 28-i akcióját. Mit tervez február 28-án a fortélyos doktor?

Amint megjelölt posztjából látom, cselekedni tervez, valamint felállítani a magyar nemzetet. Sőt, „véget vetni a világraszóló, és a népeket megnyomorító embertelen intézkedéseknek békés eszközökkel, jó példát mutatva”. Ami azért hősies, mert jelen ismereteink szerint a lezárások amúgy is március elsejéig tartanak, a bajnokság utolsó pillanatában akar kilépni a pályára, hogy a még versenyben lévő utolsókat kiejtve learassa a babért. Hogy ezt mi módon, milyen eszközökkel kívánja elérni, azzal úgy van, mint Oszkár Verdi Álarcosbál című operájában: tudja, de nem mondja. Már, ha egyáltalán tudja. De tapasztalt versenyzővel van dolgunk, nem féltem, jut ő még a Parlamentbe. A „Le az adók 75%-ával” épp most amortizálta le magát, csoda lesz, ha ki nem esik a bajnokságból, Ggődény következő ellenfele a Mi Hazánk lesz, illetve azt várja, hogy most a szélsőjobboldali párt fusson valamiképpen magától zátonyra, aztán ha fennakadt, már könnyű lesz végezni a konkurenciával.

Azt nem értem, hogy ezeknek a hívei, akik magukat hős szabadságharcosnak tartják, hogy nem látják, miszerint szó nincs itt szabadságról, jogokról, segítségről a megszorultaknak? Az egész a konkurenciaharcról szól, és a 2022-es választáson megszerezhető pár képviselői helyről.

Mindenesetre a Gődény doktor – Mi hazánk mérkőzés izgalmasnak ígérkezik.

Erre mondtam, hogy én már csak egy kávét kérek.

Akármelyik járványlovag is veszít, mi - a közönség - mindenképpen jól járunk.