Új Zóna

 „ Sto gyélaty, mi a teendő?” – teszi fel a kérdést a Századvég Leninnel, és épp elég sok nevetséges analógia mutatkozik a mostani tanulmányuk meg az 1902-es lenini brosúra meg az ő munkájuk között. Kezdve azzal, hogy Lenin brosúrájának alcíme az volt: „Mozgalmunk égető kérdései” és ők is a saját ilyen ügyeikkel foglalkoznak a felmérésükben.

Normál körülmények között most írnék valamit a 444-en ma megjelent, katolikus papi abúzussal foglalkozó témáról. Még mielőtt R. barátnőm újfent megkérdezné, hogy miért nincsenek normál körülmények: azért, mert mostantól hajt a török (tatár, aki mongol, lompos német, Hobó, lehet válogatni), és tényleg be kell fejeznem az első fél évre – magam szabta határidő – az Őrölj, malmot.

  Ha már tegnap volt amerikai kompromat, foglalkozzunk most az amerikai gulágokkal, amelyek világos, hogy nincsenek, nem is lesznek soha, de a kormánysajtó felkapott egy álhírt, és most minden hullámhosszon, valamint napszakban emelgetik a republikánus szavazók munkatáborba zárását.

  Elég furcsa írás jelent meg a Guardianban, annyira mindenképpen különleges, hogy nekem is felkeltse a figyelmemet. Azonban: hiszem is meg nem is, hogy Donald Trump pályáját már az 1970-es évektől a KGB egyengette volna. Ha így is volt, arról ő nem tudhatott. De ha nem tudott, akkor annál is ostobább, mint amit gondolok róla.

 „ Hatalmas hímtagját belém akarja döfni! És az a legszörnyűbb, hogy már én is alig várom.” Az egyik fehér baba, Cseh Tamás-Bereményi szavaival, a sok régi lányok egyikének egyik mondása volt a régi életemből. Van több is, igen figyelemreméltók is, például az, hogy az ember csak és kizárólag szexus révén ismerhető meg, ne vesézzük, mert még a bevezető mondat is csak illusztráció.

  Kezd homályosodni az elménk, a legenda oda: lassan, de biztosan napvilágra kerül, kik állnak a korábban Fehéroroszországot, most már az orosz nagyvárosokat is megrázó tömegtüntetések mögött. Nem, nem a gyíkemberek, nem a Bilderberg-csoport, nem is az illuminátusok, nem a szabadkőművesek, nem a CIA és nem a MOSZAD.

  Most már tudom, mi készül házunk földszintjén, a „könyvelőiroda” helyén. Egyszer írtam róla. Mint kiderült, valamelyik lakó tulajdona volt, nemrég eladta, és most átalakítják. Ez persze nem csendes, de legyen az én délelőtti szórakozásom.