Új Zóna

  Óh, az én próféta lelkem. Ugyebár, tegnap az Unió úgy döntött, hogy a jogállamiság bizonyos feltételeihez fogják a jövőben kötni az EU-s fejlesztési pénzek tagállamok közötti szétosztását. Nem minden pénzről van szó, és nem is olyan szigorúak a feltételek, mint lehetnének – de azért megmondtam, hogy nagy, nemzeti gyász lesz ebből minálunk.

  Akinek van valami itala, az most töltsön egy pohárral magának, ha kormánypárti, bánatában tegye, ha nem az, örömében, mert egészen érdekes hírek érkeztek Brüsszelből: valóban a jogállamiság bizonyos feltételeihez fogják a jövőben kötni az EU-s fejlesztési pénzek tagállamok közötti szétosztását.

 

  Akármi is lesz az amerikai elnökválasztás eredménye, el leszünk vele egy darabig. Ahogy leírtam, valójában teljesen mindegy, ki nyer, egyik rosszabb, mint a másik. Tegnap azt mondtam volna, hogy Trump, ma nem lennék ebben ennyire biztos.

Közhely, hogy az emberi hülyeség hatalmas, és ha nőni tudna, embertársaink nagy része ülve nyalná a Holdat. Most egy olyan változatáról számolok be, amibe könnyedén bele is pusztulhatunk.

  Volt nekünk egy világunk. Olyan volt, amilyen, de megszoktuk. Ki több időt töltött benne, mint én, ki kevesebbet. Voltak olyan időszakok, az én életemben egy, amikor azt hittük, hogy na most aztán megváltozott, de aztán rá kellett jönnünk, hogy ó, nem.

  ... ac quondam bone memorie gloriosissimi Bele regis Hungarie notarius. Így kezdődik Anonymus Gesta Hungaroruma, amivel kapcsolatban ma jósolgatni van szerencsém. Én leszek a legboldogabb, ha a jóslat téved, nem válik valóra, de ha mégis, legalább röhögünk a helyzeten egy nagyot.