Szele Tamás: Mohács Brüsszelben
Akinek van valami itala, az most töltsön egy pohárral magának, ha kormánypárti, bánatában tegye, ha nem az, örömében, mert egészen érdekes hírek érkeztek Brüsszelből: valóban a jogállamiság bizonyos feltételeihez fogják a jövőben kötni az EU-s fejlesztési pénzek tagállamok közötti szétosztását.
Tettek a slagra egy nagy csapot és mostantól fogva bármikor elcsavarhatják.
Szóval, miről is beszélünk?
Arról, hogy most, a világjárvány okozta rendkívüli helyzetben az Unió hatalmas pénzekkel kívánja támogatni tagállamait, hogy ne omoljon össze a gazdaságuk. Ez igen helyes, sőt, kellemes dolog, Magyarország és Lengyelország is ott áll a sorban, vékával a kezében, hogy majd abba mérjék a fél véka aranyat, fél véka ezüstöt, csakhogy túl azon, miszerint nem kap mindenki ugyanannyit – érdekes is lenne, ha a tízmilliós népességű Magyarország a pehelysúlyú gazdaságára annyit kapna, amennyit a jóval népesebb Németország vagy Franciaország, akik gazdasági szempontból is többet nyomnak a latban – de ebben a helyzetben az Unió ráadásul elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy véghezvigye azt, amin már régóta huzakodik néhány tagállamával, éspedig a jogállamiság megerősítését, hiszen az uniós alapérték. Az a helyzet, hogy az Uniónak csak olyan állam lehet tagja, amelyet demokratikus rendszerben kormányoznak, a demokráciának pedig alapfeltétele a jogállamiság, a megbízható és nem részrehajló jogrend (ne tessenek röhögni, a valódinak igenis feltétele). Ezzel pedig mifelénk bajok vannak.
Már az ezerszer elátkozott és felmagasztalt Sargentini-jelentés is bemutatta, Magyarországon mely területeken tapasztalhatóak anomáliák. Ezek:
- az alkotmányos rendszer működése;
- az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége;
- korrupció és összeférhetetlenség;
- a magánélet és az adatvédelem;
- a véleménynyilvánítás szabadsága;
- a tudományos szabadság;
- a vallásszabadság;
- az egyesülési szabadság;
- az egyenlő bánásmódhoz való jog;
- a kisebbségekhez tartozó személyek, köztük a romák és a zsidók jogai;
- a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
- a szociális jogok.
De másegyébbel ilyen szempontok alapján nincs sok baj. Azonban mindeme értékek helyzete aggályos. (Így mondják azt a kultúremberek, hogy piszok nagy a baj.) Mármost az Unió alkalmazhat szankciókat, hetes cikkelyt, előállhat ajánlásokkal (és csak ajánlásokkal, semmire sem kötelezheti a tagállamokat), szót emelhet az uniós jogrenddel inkoherens törvények (civil-törvény, rabszolga-törvény, hajléktalan-törvény, stb.) miatt, egyáltalán, sok mindent mondhat, egyet nem tehet.
Nem avatkozhat a tagállamok belügyeibe sem erővel, sem hatalmi szóval.
Azokon nem változtathat, ugyanis ez egy államszövetség, mely autonóm országokból áll, ezt az autonómiát nem sértheti meg az Unió. Persze, már maga a felvétel ténye is azt jelenit, hogy az alapértékeink azonosak (vagy inkább: a magyar állam alapértékei a felvétel pillanatában azonosak voltak) az ő alapértékeikkel, hiszen különben fel sem vettek volna minket, ahogy nem vennék fel az Újpest ultráinak vezetőségét sem a Zöld Sasok Rajongói Klubba, csakhogy ezek az értékek mifelénk azóta látszólag sokat változtak. Legalábbis kormányzati szinten mindenképp. De a klubban már bent vagyunk, kitenni szerencsére sem nem akarnak, sem nem tudnak, marad tehát fegyelmezési eszköznek a szankcionálás, de beavatkozás nélkül. Ilyen lett volna a hetes cikkely alkalmazása, mely még mindig függőben van, illetve kifulladóban, két évvel ezelőtt indították meg az eljárást, azóta viszont összesen két meghallgatást sikerült tartani az ügyben, eredmény még a láthatáron sincs.
És ilyen eszköz a támogatások visszatartása is, amennyiben nem takarítjuk ki, olajozzuk meg és tesszük működőképessé a jogállamiságukat. Aztán még be is kell indítani, üzemanyagot, vagyis pénzt már adnak ők.
A magyar kormány az elmúlt hónapokban mindent megtett, hogy a támogatási feltételek közül – az Unió egyik legnagyobb pénzosztásáról beszélünk! – kerüljön ki a jogállamiság, mint feltétel: nevezték hazugságnak, politikai bunkósbotnak, szervezkedtek, lobbiztak, ármánykodtak és talán sáfránykodtak is. Még pár napja is azt olvashattuk a hivatalos kormánysajtóban, hogy kikerül ez a feltétel a kritériumok közül és minden szép lesz, de legalábbis jó.
Hát, urak – nem került ki. A hivatalos kormánysajtó egyelőre hallgat és „orrát a tintában tartja”, valószínűleg a központi direktívákat várják, de nem kétlem, hogy még a mai nap folyamán olyan Mohácsot csinálnak a döntésből, amihez képest az eredeti csatvesztés ringlispíl volt a tarhonyaberkenyei hetivásárban.
Velük, akik egyelőre hallgatnak, majd foglalkozzunk, miután megszólaltak – mim viszont lássuk akkor, a jelen állás szerint mik lesznek a támogatás végleges feltételei (a Mérce nyomán)?
„A végleges szöveg a jogállamiság feltételeit (rule of law) fogja tartalmazni, nem az általánosabb „demokráciára, vagy alapjogokra” tett általános utalás, ugyanakkor a végleges megállapodásba bekerülő szövegrész szerint a jogállamiság mellett „más alapértékeket” is figyelembe kell venni.
Ahhoz hogy jogállamisági eljárást indítsanak egy tagállam ellen, két feltételnek teljesülnie kell: 1: már létező, nyílt megszegése a jogállam követelményeinek, 2: ezek a jogsértések „az EU költségvetésében érintett pénzek elosztására vagy az Európai Unió anyagi érdekeire nagy hatást gyakorolnak.”
Példaként hozzák fel ilyen esetekre a bírói függetlenség veszélyeztetését, állami szervek jogellenes intézkedéseinek sikertelen megakadályozását, állami források közintézményektől való jogellenes visszatartását, a jogorvoslati eszközök korlátozását.
Az EP eredeti javaslata egy belső szakértői csoportról, ami jogállamisági eljárás esetén ezeket a feltételeket vizsgálják, a végleges megállapodásba nem került bele, de a Tanács „javasolja, hogy a Bizottság rendszeresen konzultáljon a Velencei Bizottsággal, és az Európai Alapjogok Központjával a döntés meghozatala előtt.”
Ahhoz képest, ahogyan járhatott volna, a magyar kormány még el is ért némi engedményt, ahogy látom. Első sorban azt, hogy a „rule of law” került bele a szövegbe és nem az általánosabb, demokratikus alapjogokra való hivatkozás, ugyanis annak a betartásával aránytalanul több gond volna (ezzel is baj lesz). Az is előnyös számukra, hogy ez csak 2021. január elsejétől hatályos, így még van idő gyorsan levakolni az omladozó rendszert, átfesteni, hogy úgy nézzen ki, mintha jó állapotban volna.
Ha van egy csepp eszük, nyelnek egyet és ezt fogják tenni, de hát tudjuk, hogy nincs: a sértődöttség fog most az egekre kiáltani a torkukból, csak azzal semmire sem mennek. Pedig még az is segít nekik, hogy a határozat szerint a választott EP-képviselők plenáris ülésen nem szavazhatnak majd az esetleges kifizetési felfüggesztésről, ez az Európai Tanács zárt ülésein, átláthatatlanul történik majd meg – pont, ahogy ők szerették volna.
Csak ez a lényegen nem változtat. Jelenleg tehát az a helyzet, az újjáépítési alappal – és más uniós forrásokkal is, bár nem mindegyikkel, hogy választhatunk.
Vagy lesz demokratikus alapértékek mentén működő jogállamunk, és akkor lesz pénzünk is, amire nagy szükség volna – vagy nem lesz nekünk egyik sem.
És mehetünk koldulni Oroszországba, Kínába, csak ott sem adnak már nekünk egy vörös centet sem.
Ez ennyire egyszerű.
Ezt kéne felfogni.
Nem fog menni.
Szele Tamás
