Új Zóna

Ha én most az Ezeregyéjszakát írnám és nem a Zónát, könnyű dolgom lenne. Kezdhetném úgy ezt a kis szösszenetet, ahogyan Sahriár király története kezdődik: „Mesélik – csakhogy Alláh jobban tudja...” De ez nem mese, hanem magyar valóság, mégpedig virtuális, úgyhogy ezt nem Alláh tudja jobban, hanem a Mérce.

Az a helyzet, hogy így nem lehet dolgozni. Az ember összerak egy szép, alapos dokumentációt a világméretű gazdasági-politikai folyamatokról, már írná, mikor kiderül, hogy Szijjártó Péter hazugnak nevezte a teljes világsajtót. Mindenestől. Terv borul, még jó, hogy nem kezdtem el írni az eredeti témát.

Nem tudom, de valami ellenállhatatlan vágyat érzek kora ifjúságom óta a megfejthetetlen iratok elolvasására. Ilyen hajthatta Champolliont a Rosette-i kőhöz, ilyen Grotefendet a perszepoliszi feliratokhoz. Sajnos nekem már csak a Magyar Nemzet maradt, de van abban is ékírás és hieroglifa épp elég a fejtöréshez.

Hát, már olyan mindegy. Most megint lehet belekötni, de engem nemigen érdekel a vírus. Nem a kálvininak tulajdonított nemkálvini predesztináció miatt, azt nem gondolnám, hogy egyvalamire lokalizálható.

Vannak a sajtószakmában kötelességek, tagadhatatlanul vannak, ilyen például az, hogy ha elkezdtünk foglalkozni egy témával, hírrel, akkor kövessük azt, menjünk utána, míg „él”, bonyolódik az ügy, ne hagyjuk félbe. Hát így követem én most a Facebook és Ausztrália konfliktusát, ami sok szempontból fontos, sokból egyedi, ezen kívül ma még mulatságos is.