Szele Tamás: Titkos fagyhalálok
Ma kicsit megmutatom, hogyan is működik a magyar sajtó, pontosabban azt mutatom meg, hogyan nem működik. Hol van az a bizonyos társadalmi üvegplafon, amibe most nem a hölgyek, hanem a sajtó munkatársai ütköznek bele és vajon miért létezik egyáltalán?
Az egész egy viszonylag ártatlan borzalommal kezdődött. Amolyan hétköznapi horrorral. Olvasgatok majd’ két hete, elém kerül a Mérce egyik írása, mármost a Mércét lehet szeretni és lehet nem szeretni ideológiai alapon, viszont azt senki sem tagadhatja meg tőlük, hogy sajtószakmai szempontból igenis komoly teljesítményt nyújtanak, kiváló munkát végeznek. Ha ők mondjuk egy tüntetésről tudósítanak, az pontos, abban mindent megemlítenek, ami fontos és semmit, ami lényegtelen, nem napra, hanem percre készek, nem túloznak, nem is bagatellizálnak. Szóval: jó lap az, ha nem is minden szavukkal értek egyet. A mostani híradásuk is fontos, sőt, közérdekű volt.
„A Magyar Szociális Fórum (MSZF) keddi jelentése szerint csak október eleje és december vége között 54 polgártársunk vesztette életét kihűlés miatt. Az áldozatok többsége a szervezet szerint fűtetlen lakásokban vesztette életét, illetve kórházba szállítás közben.
A fővárosban kevesebb volt eddig idén a fagyhaláleset, amit az MSZF szerint a hajléktalan emberekkel való fokozottabb törődés magyaráz, bár szerintük még így is tömeges jelenségről van szó.
A kihűlés okozta halálozások területi megoszlása alapján elmondható, hogy az elhunytak többsége kistelepüléseken élt, közülük is sokan mélyszegénységben. A magányosan élő, idős emberek továbbra is a legveszélyeztetettebbek.”
Meg is jelölték a forrásukat, a Magyar Szociális Fórumot, ott is ugyanez olvasható. Az adatban nincs okunk kételkedni, ezzel foglalkozni pedig szükséges, hiszen az otthon kihűlő, nyomorgó idősekkel még annyit sem foglalkozik a társadalom, mint az utcán élő hajléktalanokkal: egyszerűen kevésbé látszanak, szégyellik a helyzetüket... ki kéne találni erre valamit.
Ahhoz viszont az kéne, hogy legyen egy pontos statisztikánk, hányan hunynak el évente a „túlságosan nagy hideg hatásai” miatt (ez rá a szakkifejezés, és nem is véletlenül), hányan közterületen és hányan az otthonukban. Sőt, jó lenne ezt területi bontásban is látni.
Nos, ilyen statisztika márpedig nincs.
Nincs és kész.
Illetve: nem nyilvános. Volt különben egy, egyetlenegy eset, amikor sikerült hosszas eljárás után A Város Mindenkié csoportnak az Utcajogász segítségével kikérnie az ORFK-tól a 2016-17-es és 2017-18-as országos adatokat, azért az ORFK-tól, mert ezek mégis rendkívüli haláleseteknek minősülnek, amelyek esetében hivatalból indul egy vizsgálat.
Korábban például 2013-ban ezek az adatok nyilvánosak voltak, az ORFK is, a KSH is egyszerűen elküldte, ha kérték – így A Város Mindenkié is kérhette és meg is kapta – 2018-ban viszont egy parlamenti vita után felmerült annak a gyanúja, hogy titkosították őket. A vita egyébként Korózs Lajos MSZP-s képviselő és Rétvári Bence között indult meg, ugyanis Korózs megkérdezte az EMMI-től írásban a fagyhalálokra vonatkozó adatokat, melyre két terjedelmes választ is kapott, csak éppen egyik sem tartalmazta a kért számokat. Szóltak azok mindenről, csak arról nem, amiről a kérdés. Sőt, akkor derült ki, hogy ezt az adatot utoljára hivatalos forrás 2016 augusztusában hozta nyilvánosságra, igaz, már akkor is csak a közterületen megfagyottak számát árulta el – szintén Rétvári államtitkár.
Azóta közérdekű adatigényléssel ugyan, de mint említettem, sikerült megtudni a 2016-17-es és 2017-18-as adatokat, ezeket közzé is tette A Város mindenkié, de frissebbek nincsenek. Akkor lássuk ezeket:
„A rendőrség adatai alapján 2017. október 15. és 2018. március 31. között 25-en haltak meg gyaníthatóan és 95-en hatósági eljárás által is megállapítottan kihűlés miatt. Ez összesen 120 ember, akik közül gyaníthatóan vagy megállapítottan közterületen 46-an és 74-en pedig magánterületen haltak meg a hideg miatt. A fagyhalál esetek száma valamivel csökkent az előző télhez képest (akkor 180 ember fagyott meg gyaníthatóan vagy bizonyítottan a hideg miatt), viszont a kihűléses halálesetek 62%-a továbbra is fedett helyen, feltehetően lakásban történt, ami szintén illeszkedik a korábbi évek folyamataihoz.”
A 2016-17-es statisztikával kapcsolatban be kell érnünk egy szerényebb táblázattal, melyet szintén a csoport tett közzé.
Csakhogy már ezeket az információkat is jogi úton kellett megszerezni, ugyanis mikor szép szóval kérték, az ORFK tagadta, hogy lennének ilyen adatai, aztán, mikor a bíróság kötelezte őket a kiadásukra, hirtelen mégis megkerültek. És ne tessék azt hinni, hogy a rendőrség magától ilyen. Ők is parancsot kaptak, valahonnan fentről, ki tudja, honnét, de olyan embertől, aki adhat nekik akár még oktalan utasítást is: nem kritizálhatják, engedelmeskedniük kell.
Ennél frissebb adatokat csak az említett Magyar Szociális Fórum oldalán találunk, ők viszont nem részletezik, miféle forrásból származnak: azt gyanítom, de csak gyanítom, hogy valamilyen emberséges hivatalnok titokban kijuttatja nekik az információt, de ha kiderülne, ki az, vége is lenne szegénynek, legalábbis az állását könnyen elveszíthetné. A sajtóban például kötelező az informátor védelme, érdekes módon még a hatályos sajtótörvény is előírja, szóval jobb ezt nem bolygatni.
De akkor honnan tudom meg az idei adatokat?
Hiszen még a tavalyiakat is hiába kérte Szabó Timea, a Párbeszéd országgyűlési képviselője, aki 2020 elején a Belügyminisztériumnál érdeklődött a témában, és kifejezetten arra kérdezett rá, hogy:
– pontosan hány olyan rendkívüli haláleset történt országosan, aminek az oka kihűlés volt 2019.november 1-je és 2020. január 20-a között;
– pontosan hány ember vesztette életét kihűlés miatt országosan 2019-ben;
– hány ember halt meg kihűlés miatt a saját lakásában 2019-ben?
Neki írásban válaszolt Pintér Sándor belügyminiszter, éspedig valami olyasmit, amit korábban mondott, az ORFK A Város Mindenkié csoportnak – nevezetesen, hogy ilyen kimutatás sem a Belügyminisztériumnál, sem a Rendőrségnél nem létezik, mert a velük kapcsolatos adatok más és sokféle intézménynél keletkeznek. Ami ugyan igaz, csak a korábbi információknak is tagadták a létezését, aztán mégis előkerültek.
Megint ott toporgunk, ahonnan elindultunk. Ismerjük a számot, ismerjük a jelenséget, nem is letagadható – de sajtó útján egy lépést sem tehetünk, ugyanis pont azok a hivatalos adatok hiányoznak, amikre apellálni lehetne. Ez a jelenség – tehát a saját otthonban történő, kihűlés okozta fagyhalál – hivatalosan nem létezik pár éve, korábban létezett, amint a közterületen történő kihűlés is, de már nincs. És ha nincs, számonkérni sem lehet semmit. Milyen alapon tehetném? Hogy azt olvastam, miszerint október eleje és december vége között 54-en hunytak el így?
Olvashattam volna hétfejű sárkányokról is. Míg bizonyíték nincs, ügy sincs, írás sincs, tényfeltárás sincs. Lépni sem lehet, maximum a véleményemet írhatom meg, az viszont lesújtó.
Hát erre utaltam én a bevezetőben.
Lassan már nem azt tudom bemutatni, hogyan működik a magyar sajtó, hanem azt, hogyan nem.
Tetszik látni: így nem.
Szele Tamás
