Szele Tamás: Online halottidézők

 Akkor ma egy kicsit az online térrel foglalkozunk, ugyanis zajlik az élet – kis honunkban épp úgy, mint a nagyvilágban, és erősen olyan jelek mutatkoznak, miszerint sokaknak elment az esze. Hogy sokaknak-e vagy mindenkinek, arról lehetne vitatkozni, szerintem egyelőre még nem mindenki őrült meg, az majd csak nyáron várható. De afelé haladunk.

Az első hír, hogy tekintve az áldatlan magyar állapotokat, nem feledve a külföldi tulajdonú, nagy közösségi oldalak szabályozását célzó és már a szerelőállványon álló, rövidesen érkező törvényt, Hunniában ketten is új közösségi oldalt indítottak, a két bátor vállalkozó neve Boldog és Boldogtalan, vagyis úgy nőnek a magyar közösségi oldalak, mint eső után a gomba, csak ma reggel is két újat találtam, jelesül a Mastodon Magyar Független Szabad Közösségi Hálót és az egyszerűbb nevű iWiW.club-ot. Ehhez még vegyük a Hundubot is, ami egyelőre 72395 felhasználónál tart, és láthatjuk: kezd egyre szélesebb közösségi oldal-kínálat lenni a maximum 15 milliós magyar piacon. 

Egyszóval, a közösségi oldal a 2021-es év első felének biogilisztája, pilótajátéka, osztrák biztosítója, kárpótlási jegye és még sorolhatnám azt a tengersok okosságot, amiknek útján merész magyar vállalkozók elveszítették az utolsó vasukat is. Pont azért lehet belebukni a közösségi oldalak indításába is, amiért az említett ügyekbe lehetett: látszólag minimális befektetést igényel az üzlet és látszólag nem kér enni, csak hozza a pénzt, mármint a hirdetésekből, de a valóságban az, aki nem ért hozzá, a gatyáját is ráfizeti. Miért?

Azért, mert csak látszólag nem kér enni a közösségi oldal, csak látszólag elég neki egy kis tárhely. Ha népszerű lesz, akkor logaritmikusan növekszik a tagság, aminek örül a tulajdonos, hiszen növekszik a hirdetési bevétel is, csak épp – a tárhelyet is folyamatosan kell bővíteni. Egy átlagos online lapnak 10 giga tárhely épp, hogy elég (igazság szerint 100 kéne, de majd meglátjuk), egy olyasminek, amire naponta töltenek fel sok gigabájtnyi tartalmat, képet, videót, mégpedig sokan, aránytalanul több kell, és ez aránytalanul több pénzbe is kerül. Fizetni kell a rendszergazdákat, moderátorokat, ugyanis ha nincsenek, pillanatok alatt változik szélsőjobb játszótérré az oldal, és csak azért tolódik szélsőjobbra, mert magyar nyelvterületen aktív szélsőbal nincs. Ha lenne: még rosszabb volna a helyzet, de mindenképpen tény, hogy a politikai radikálisok szó szerint vadásznak a moderálatlan, „cenzúrázatlan” közösségi oldalakra, hogy elfoglalhassák azokat. Régebben a Facebook-csoportokra vadásztak így, csak azokat megszállni már lehetetlen.

Aztán vegyük tekintetbe a kormánypolitika szerepét is. Mint azt a Hundub példáján láthattuk, elég volt a Pesti Srácoknak megfújni a kürtöt, és egy-két támadó írás után kiállt mögülük a fenntartó cég, most közösségi alapon próbálják fenntartani magukat. Ez azért érdekes, mert lehet ugyan, hogy a Hundubon nagyon is kormánypárti légkör alakult ki (erős szélsőjobboldali túlsúllyal), azonban valamiért ez a kormánylapoknak nem tetszett, talán azért, mert a Hundub a jelek szerint mégsem a kormány vállalkozása volt, hanem hogy úgy mondjam, önkéntes honfiaké. Akiket nem nagyon lehetett volna teljes ellenőrzés alá vonni – tehát úgy néz ki, ezt a piacot előre akarja magának a kormány, előre pucolják le a potenciális versenytársakat. Hiszen magát a keresletet is ők hozzák majd létre ha és amikor meghozzák a törvényt, ezen a réten másnak nem teremhet fű.

Szóval: ilyen üzleti környezetben csak veszíteni lehet közösségi oldal indításával. Jó ötletnek hangzik, hogyne, főleg, ha megsúgják a vállalkozónak, hogy a Facebook és a Twitter kiszorítását vették tervbe az illetékesek, de azért nyerni is csak az illetékesek lesznek képesek ebben a játékban.

Amúgy a két új oldal tartalmával kapcsolatban nem merülhet fel egyelőre semmiféle kifogás, bár a Mastodon előre jelzi:

„Közösségünkben nem engedélyezett a politika, szex, az acsarkodó, agresszív személyek és szervezetek jelenléte , de szélsőséges csoportok szervezetek sem!”

ami dicséretes, az iWiW.clubon meg egyelőre csak a Hihetelen magazin videói nyomulnak, de az első napokban még a Hundub is ártatlan apróságok gyűjteménye volt, később jött a politika és a rossz fiúk. Egyelőre az új oldalak olyanok, mint egy pláza nyitás után két perccel: majd kialakul a kínálat is, meg az is, kik lesznek a törzsvevőik.

És a nagyvilágban mi újság?

Az, hogy feltalálták a digitális szellemidézést, és most mintha milliónyi konteós sikoltana fel, akkora zavart éreznek az Erőben. Hát nem mondom, elég nagy marhaság, de sok köze a nekromantiához, setét mágiához nincs.

Arról lenne szó, ahogyan a Telex írja:

„A Microsoft szabadalmat nyújt be az elhunyt embereket imitáló csetrobotok létrehozására. A robot saját személyiséget alakítana ki képek, hangadatok és egyéb információk alapján, írja az IGN. A cég az elhunyt személyes adatait felhasználva akár 2D-s vagy 3D-s modell létrehozására is képes lenne. A mesterséges intelligencia programja egy személyes profilra épülne, beleértve a képeket, hangadatokat, a közösségi médiában megtalálható bejegyzéseket és az elküldött üzeneteket. A mesterséges intelligencia ezután hangban és/vagy üzenetváltással is képes lenne imitálni az adott ember beszélgetését. „Az a bizonyos személy lehet egy múltbeli vagy jelenben élő valaki, például egy barát, egy rokon, egy ismerős, egy híresség, kitalált karakter, történelmi alak vagy véletlenszerű entitás. Az adott program arra is betanítható, hogy használója mását adja vissza” – írja a Microsoft szabadalma.”

Már láttam a szörnyülködő posztokat, hozzászólásokat a dolog kapcsán, pedig ez egyszerűen csak ostobaság. A mesterséges intelligencia erre csak sztereotip módon lenne képes. Igen, létre lehet hozni egy profilt egy elhunyt személy adatai alapján, ahogy az emberi természetet ismerem, meg is teszik majd, nem is egyszer, nem is kétszer. Csakhogy az olyan lesz, mint az angol úri szabó: hozott anyagból dolgozik. Nem valódi személyiség szimulációja, hanem algoritmusok összessége. Nem támasztja fel tehát az illetőt, hanem azt fogjuk látni, hogy „mit mondott volna”, ha élne. 

Hát azt meg a csoda tudja. Ugyanis a chatbot kizárólag a célszemély írásait, beszédeit, interjúit ismeri, jobban mondva azok alapján válaszol, tehát nem mondhat mást, mint amit az illető életében már mondott. Egy Karinthy-chatbot például elfogadható válaszokat adna a magyar irodalomról vagy a filmművészetről, de ha megkérdeznék a különböző mikroprocesszorokról, valószínűleg értelmetlen válaszokat adna. És az is nehezen megjósolható, hogy ha a Mester végigélte volna az elmúlt éveket, mi lenne a véleménye a mai helyzetről – jó, tudom, lesújtó, az enyém is az, de ezen túl? Nem mesterséges személyiségek lesznek ezek, hanem idézet- és viselkedési minta-gyűjtemények, még szimulációnak is nevetségesek. A komplex emberi személyiséget, annak hátrányaival és gyengeségeivel ugyanis képtelenség modellezni: aztán ha még kicsit „javítgatnak” is rajta, végképp életidegen lesz az eredmény.

Képzeljenek el egy antialkoholista, monogám és mélyen nemzeti érzelmű mesterséges Ady Endrét. Igény volna rá, azt én tudom, csak borzalmas lenne.

Képzeljenek el egy kispolgári, visszafogott Rejtőt, egy jogkövető és szemérmes Balassit.

Ráadásul az élő személyekről aránytalanul több az adat, régi nagyjainkról annyit tudunk, amennyit leírtak róluk meg amennyit ők maguk írtak.

És az nem sok.

Megjegyzem, nem véletlenül vettem a példákat a magyar irodalom tárgyköréből, ha hozzányúlok a politikához, sosem lenne vége az írásnak, csak egy példát említenék: az a Lenin, ki „csak népének élt” a büdös életben nem vezényelte volna ki a Vörös Hadsereget a kronstadti anarchisták ellen, a valódi viszont vígan megtette – ugyanis elsősorban magának élt és a néphez képest sokkal jobban érdekelte a hatalom.

Szóval, ha lesz ilyen, garantálom, hogy sikertelen és nevetséges kísérlet lesz, olyasmi, mint a Facebook tavaly megbukott jósrobotja, ami szavazatok alapján prognosztizálta volna a jövendő eseményeket. Ilyenformán képes lett volna megválaszolni azt a kérdést, hogy „ki lesz jövőre az Egyesült Államok elnöke?”, de azt nem, hogy „fog-e esni bármiféle csapadék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a hétfői nap folyamán”, ugyanis a második kérdés egyáltalán nem függ senkinek a véleményétől sem.

Lehet sátáni praktikákról kiabálni a Microsoft tervezett chatbotjai kapcsán, de ostobaság. Semmi köze a misztikához, túlvilághoz, szimpla játék lesz belőle, ha lesz, kegyeletsértő és röhejes eredményekkel.

Bár egy ilyen rohamosan elhülyülő világban még sikert is arathat, ki tudja?

Szóval egyelőre ennyi az újság az online térben: gyülekezik a sok kis magyar Zuckerberg és idézgetik a halottakat.

Egyik trend legalább akkora kudarc lesz, mint a másik.