Szele Tamás: A Facebook és a felelősség

 Akkor most merengjünk kicsit azon, hogy mi lesz a Facebookkal és mi lehetett volna vele, ha a világ úgy működne, ahogy azt Móricka, Donaldka és a Külső-Lótüdő utca 173/b gangjának közvéleménye elképzeli, szóval, ha minden pletyka és konteó igaz lenne. Vagy akár csak egy szó is belőlük.

Azt idáig is eleget tárgyaltam, hogy a Facebook-Twitter-Google-YouTube társulat valóban nem a legegészségesebb gazdasági irányban befolyásolja a folyamatokat, ugyanis teljesen uralják a hirdetési piacot, és emiatt pont azoknak kopik fel az álluk, akik egyáltalán mozgatják a dolgot, akik termelik a világháló tartalmát, akik megírják a szövegeket, eljátsszák és szerzik a zenéket, megfestik vagy elkészítik a képeket: ez valóban mélyen igazságtalan, de úgy látszik, ez – Marxszal élve – az eredeti tőkefelhalmozás kora az online világban, annak minden kizsákmányolásával és aljasságával együtt. Szükségszerűen véget fog érni. Ezért készül az európai szabályozás, ezért vannak most nagy haragban a fentebb említett óriások Ausztráliával, mely ország csak annyit írt elő új törvényében, hogy tessenek valamekkora, alacsony, de méltányos összeget juttatni a tartalmak előállítóinak is. Erre nem hajlandóak, a Facebook és már a Google is bejelentette, hogy egy vörös centet sem adnak, inkább kivonulnak akár a kontinensről is.

Rossz döntés pont most keménykedni, saját maguk ellen dolgoznak vele, de ők tudják.

Azt is eleget mondtam, hogy ennek a jogos igénynek semmi köze a populista nemzeti kormányok és vezetők politikai hisztériájához, mely szerint „a Facebook (és egyáltalán minden közösségi oldal) elhallgattatja a nemzeti, jobboldali, konzervatív véleményeket”, ezért akarnák ők maguk szabályozni. Erre készül Magyarország is, bár bölcsen előreengedi a jelek szerint Lengyelországot a kocsmaajtóban, kapják ők az első pofont, ha úgy alakul. Nyilván nem akarják megvárni az uniós megoldást, ugyanis az nem politikai jellegű volna, azonban meglovagolva a valós igényt és problémát, könnyen átverhetnek a nemzeti parlamenteken egy-egy vérlázító és a gyakorlatban kivihetetlen törvényt, ami azonban igenis eredményezheti az említett oldalak és szolgáltatások kivonulását az illető, világméretekben nem túl jelentős piacokról. Naponta látjuk a magyar kormány folyamatos kampányát, Varga Judit már attól sem riadt vissza, hogy közismert konteósokra hivatkozzon egy bejegyzésében (itt James O'Keefe-re és az ő hírhedt Project Veritas-ára gondolok). Azért nem lesz ez olyan egyszerű, csak akkor válhat valóra – és akkor is csak részben – ez a nedves populista álom, ha a techóriások a reális problémák megoldása közben alaposan meggyengülnek.

Igen, de azokat viszont meg kell oldani.

A fene tudja, mi lesz ebből.

Mark Zuckerbergnek az Index mai írása alapján viszont még soha nem állt ilyen rosszul a szénája odahaza, mint most. A legjobban 2015–16 táján állt, a lába előtt hevert a világ (és a világsajtó: akkor sikerült mindenkit becsábítania a Facebook nevű egyirányú utcába), aztán jöttek az akkori választások, a Cambridge Analytica botrány, a WhatsApp-botrány Indiában (tömeges lincselések a terjedő álhírek miatt), és még sok-sok hasonló – gyakorlatilag Trump megválasztása óta nincs napja a Facebooknak valami felháborító ügy nélkül. Az érdekes viszont, hogy Zuckerberg még 2017 elején körbejárta az Egyesült Államokat, amit akkor a világsajtó egy várható elnökválasztási kampány kezdetének értékelt. Végül nem jelöltette magát, főként a botrányok miatt, pedig érdekes lett volna, ha most Biden helyett ő ül az Ovális Irodában.

Ez persze fikció, de pár éve a Brexitet vagy Trump elnökségének lehetőségét is fikciónak találtuk volna. Vagy inkább rossz viccnek.

Szóval, feltéve de meg nem engedve, ha most Mark Zuckerberg az Egyesült Államok elnöke, akkor vakarhatná a fejét. Ugyanis akkor összeférhetetlen volna a hivatalával az, hogy a világ majdnem teljes kommunikációját az ő cége biztosítsa, szóval sor kerülne arra a bizonyos átalakításra, aminek érdekében – a piaci erőfölénnyel való visszaélés miatt – már a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) és 46 állam pereli a céget, és ami miatt az Európai Unió is trösztellenes vizsgálatot indított. Valahogyan szét kéne bontsa és másra bízza a vezetést, míg elnök, de akkor sem hinné el senki, hogy nem használja fel a befolyását politikai ügyekben.

Azonban ha megnézzük a túloldalt, ott tüzet és kénkövet okádnának. Ha Zuckerberget választották volna elnökké, most minden őrültséget igazolva látna a qanonista-konteós tömeg és még sokkal veszélyesebb akciókra kerülne sor, olyanokra, amikhez képest a Capitolium ostroma teadélután az angolkisasszonyoknál, uborkás szendviccsel.

Még jó, hogy nem így alakult, habár Biden minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza, mennyire nem kedveli a Facebookot. És nem maradiságból ez a véleménye, hanem a mikrotargetált álhírkampányok miatt. Ez az a jelenség, amikor lelkiismeretlen kampányszakértők megveszik mindenki összes adatát a közösségi oldaltól, és ezek alapján minden egyes felhasználó olyan álhíreket kap, amiket feltehetően el is hisz. Ez volt a Cambridge Analytica titka, és hát ismerjük be: politikai csodafegyver, főleg a hiszékeny típusok – tehát az emberiség 98%-a – esetében. Ezt a 2016-os kis üzletet sem a demokraták, sem Biden elnök nem felejti el Zuckerbergnek, és az a helyzet, hogy nekik is van csodafegyverük.

Éspedig jogi.

Ez nem egyéb mint az 1996-ban megalkotott „Tisztességes Kommunikáció Törvénye” (Communications Decency Act) 230-as cikkelyének azonnali visszavonása, melyet az elnök megtehet, bár nem egy tollvonással, erről szavazni kell.

Ez részint azt mondja ki, hogy az internetes oldalak nem felelősek a mások által rajtuk közzétett tartalmakért, így pedig perelni sem lehet őket emiatt, részint pedig lehetőséget ad arra is, hogy a felületek üzemeltetői jóhiszeműen módosítsák vagy moderálják a náluk megjelenő tartalmakat.

Mindez azért izgalmas, mert míg Biden az első megállapítás miatt akarja eltörölni vagy módosítani ezt a cikkelyt, Trump a második miatt akarta: neki az volt zavaró, hogy egyáltalán lehetőség van a moderációra, nem kap teljes szabadságot minden őrült gondolat vagy uszítás. Biden viszont az oldalak tartalmáért viselt felelősséget kívánja az üzemeltetőikre terhelni: tehát, voltaképpen pont azt, vagyis a moderációt erősítené, ami Trumpot annyira zavarta.

A magyar jogban egyébként úgy áll a helyzet, hogy egy lap, sajtótermék vagy oldal üzemeltetője felelős a teljes tartalomért, ideértve a hozzászólásokat is, nem véletlen, hogy minden komolyan vehető lapfelület (talán a HVG-t kivéve) a Facebook-oldalára száműzte a kommenteket, senki sem akar bíróságra járni azért, mert a saját felületére valaki odaböfögött valami vállalhatatlant, és csak pár perc késéssel vette észre az ügyeletes. De még a Facebookon is őrizni kell az anyagot, minden hozzászólást megnézni, pereltek már ilyen ügyben is. Szóval, ami most az Egyesült Államokban kényelmetlen újítás lenne, az nálunk sok éve hatályos.

Saját meglátásom az, hogy a techóriások szerepe valóban változhat a közeljövőben, de ha jól és gondosan szabályozzák a működésüket – és ezzel nem a magyar és lengyel kormányok rémálmaira utalok – ez válhat még a javunkra is. Rendeződhet a helyzet, és nem „kidobni” kell a dolgokat azért, mert tökéletlenül (és kizsákmányoló, sőt, gyakran félrevezető) módon működnek, hanem megjavítani.

Bár ez nem politikai, hanem mérnöki és gazdasági feladat volna.

Valahogyan csak lesz majd.

És nem úgy, ahogy most.