Gaál Péter: Ecce homo

 Most akkor ma két választás előtt állok: vagy írok egy külön cikket a Zónába, vagy amit ebben a külön cikkben leírnék, leírom az Őrölj, malomba. Minden valószínűség szerint az utóbbi lesz, de azt csak később láthatják és egyelőre csak a Facebookon.

Ma cikk nélkül maradnak. De tudják, mit? Ez a cikk. 

Fogok én óvatoskodni?

Megkockáztatok – amit még a rosszabb filmekből is csinálnak – egy apró előzetest. Attól még a lényege megmarad. Szele Tamás barátom tegnap QAnon árvái címmel szokása szerint nagyot alkotott (nem szánom nyalásnak, ha szar lenne, most nem írnék semmit, mert barátról ugye, azt vagy jót). Ha bárki más lenne a helyében (oké, nem bárki), azt mondanám, hogy még ő se tudja, milyen jót. Kicsit leveleztünk is róla. Az írás zöme nekem (amióta belefolytam az újságírásba, más szemmel nézem, mint addig, így megy ez, amióta tenyésztettem, egy kutyát se úgy nézek meg, mint egy laikus) ugyan élvezetes, de inkább a stílusa miatt, viszont van a végén két – kettő – mondat:

„Hölgyeim, uraim, Trump vereségének következtében valami nagy, egész estét betöltő látszik alakulni.

Egyelőre még csak mozgalom – de fogadjunk, hogy lesz ebből vallás is!”

Na, ez a két mondat a zseniális. „De hisz bárki rájöhetett!” Ó, nem. Nem jöhetett rá bárki. Illetve felszínesen igen. Mert hisz úgy működik. Orbán és Gyurcsány kultusza is úgy működik, csak az elsőben ott az intézményes vallás, ami kicsit belezavar. A másodiknál viszont közvetlenül Ferenc áll előttünk, a maga tiszta theanthroposzi (istenemberi, görög) mivoltában.

De ők csak legyecskék. Mint a szudáni Mahdi (kvázi Messiás) volt az iszlámban (Muhammad Ahmad ibn Abd Alláh) a tizenkilencedik század végén, akit még Henryk Sienkiewicz is beleszőtt a Sivatagon és vadonban című regényébe. Vagy mint Szabbataj Cvi (Sabbátáj Cévi), Izrael (hitehagyó) Messiása volt előtte két és fél évszázaddal. Utóbbi története izgalmasabb és feltétlenül tanulságosabb, nagyjából olyan véggel, mintha Jézus Krisztust nem feszítették volna meg, mert az utolsó pillanatban áttér a római vallásra, és végül Néró császár klienseként Itáliában fejezte volna be az életét, ágyban, párnák között. Ha kedvük van, olvasgassanak utána. (Azért szedtem elő pont kettejüket a sublótból, mert mindkettejük mozgalmának akadtak politikai felhangjai, a brit birodalomnak sok fejtörést okozó Mahdiénak elég markánsak, Cvi pedig a tetejébe még igen tehetséges demagóg is volt.)

A magyar messiáspalánták Messiásként még lábjegyzetek se.

Nem úgy a kövér amerikai dongó.

Hogy mi lesz őbelőle, ugyanúgy nem tudom, ahogy senki nem tudhatja, egyet azonban tudok: őbelőle lehet Messiás. Eddig semmi érdekes, legyinthet az Olvasó. Igen, eddig semmi érdekes.

Eddig, és így.

Az átlagember nem is menne tovább. Vagy elmenne pszichológiai síkok felé. „Hogy ezek milyen agyalágyultak.” „Az emberi hiszékenység nem ismer lehetetlent.” „Egy baromság a sok között.” „Hihetetlen, hogy van, aki beszopja.”

Hát, pedig ez sokkal több ezeknél. Vagy sokkal több lehet. Sokkal több potenciál van benne. Évtizedekig munkát adna a szociológusoknak is, de... és a „de” az igazán fontos. Mert miről van szó? Mi sejlik itt fel, hangsúlyozom, mint lehetőség?

Az, ami utoljára kétezer éve fordult elő az emberiség történetében.

Egy új vallás. Egy vallásként funkcionáló, új vallás. Nem reformáció, nem régiek szimbiózisa, hanem egy vadiúj.

Mint amikor egy madár a szemük láttára kel ki a tojásból. Minimum egy griffmadár. Ne röhögjenek, legyen akkor főnix.

Mert hát az. Ez a lényeg.

Az se tévessze meg Önöket, hogy ez az új vallás régi elemekből lesz összerakva. Minden régi elemekből van összerakva, de nem mindegy, hogy mi jön le az egészből, és mit adnak még hozzá. Egy szimbiotikus keverék, mint a bahái vagy szikh vallásoknál, vagy olyasmi, mint a buddhizmus, kereszténység vagy iszlám? (Nem tételesen olyasmi, ne izguljanak fel.) Ha ez az izé a kereszténységből nő ki, akkor a kereszténység elemeivel fog operálni (azzal fog), de ez mit se von le az új mivoltából. Ha én fogok egy Arany János-verset, mondta nekem a gimnáziumi magyartanárom, és annak a szavaival írok egy új verset, akkor az egy új vers lesz. És tudják, mit?

Még ez se számít.

Azért nem számít, mert nem ez a fontos. Az a fontos, hogy mi jön le. Hogy egyáltalán lejön.

Ebben a dologban nem az játszik, hogy agyalágyultak vagy nem agyalágyultak a médiumok. Nem az játszik, hogy megértették, vagy nem értették meg (nem fogják megérteni). Az játszik, hogy van.

Önöknek pedig az, hogy önök megértsék. Mert ha megértették, és az Önök gyermekei, unokái is megértették, legalább néhányan, akkor az agyalágyultak kikapcsolhatók. De csak úgy kapcsolhatók ki. Akkor lehet megfelelő – amiből profitálni lehet, mert ebből így, mint vallásból nem lehet profitálni – mederbe terelni.

A mechanizmust kellene megérteni.

Ettől csodálatos ez az egész. Hogy adva van egy emberi nulla, ízig-vérig a mai süllyedő világ süllyedő terméke, aki semmi mást nem akar, csak a maga nullaságát megcáfolni, egy könyöklő, gátlástalan, önbizonygatásáért bárkit/bármit szemrebbenés nélkül feláldozó, undorító kalandor, aki át fog lényegülni. Már át is lényegült, de ennél sokkal jobban át fog lényegülni. Ismerünk még pár ilyet, mosolyognak Önök. Hogyne ismernének, csak belőlük nem lesz Messiás. Maximum magyar Messiás, mármint a magyarokból. Pici Krisztus és pici Antikrisztus, kinek mi. Nem ezerszer, ne aggódjanak. Párszor, és fordítva. Játszik a gyerek.

Most érthetik majd meg, hogy mibe futott bele az egykori Szanhedrin (zsidó Főtanács), élén Kajafás főpappal.

Spiró (igen melegen javaslom annak, aki még nem olvasta, a Fogság alapos elolvasását) óvatos és toleráns volt ebben a dologban. Mindazonáltal a fentebb emlegetett mechanizmust tökéletesen felvázolta. Azt a mechanizmust, ami tökéletesen meg tudja téveszteni a kortársakat. Most is meg fogja téveszteni. Össze fogják keverni a szezont a fazonnal. Elkezdik elemezni, egy teljesen más síkon, mint amin mozog. Össze fogják keverni a hangsúlyost a hangsúlytalannal. Össze fogják keverni Joszif Dzsugasvilit Sztálin elvtárssal (ő maga nem keverte össze a kettőt, Trump majd minden valószínűség szerint igen, ha megéri, de Trump Sztálin nyomába sem érhet intelligencia terén). Meg fogja őket zavarni az ember, akit ismerni vélnek, az ő abszolúte gyarló mivoltában, kontra az istenember, aki – természetesen – nem ő.

Ő csak ürügy. Sirókaja massza. Materia prima. És ha ez a matéria büdös? Hát ez az. Hogy ez a matéria ráadásul büdös is, vagyis erről tudjuk (okkal feltételezzük), hogy büdös. Hát kérem, erre mondaná William Paul Young, a viskó (the shack) kanadai protestáns misszionáriuscsaládba született szerzője, hogy Papa csodája.

Ennek a történetnek az összes szereplője át fog lényegülni. Lesz benne Keresztelő (Spirónál Fürösztő) János (Q), Mária Magdaléna (Melania) annak minden lehetséges aspektusában, Júdás (Mike Pence), lesznek benne megtagadó, majd megbánó tanítványok, armageddoni csata és Utolsó Ítélet (the Storm), másodszori eljövetel, és még sok minden. Saulus/Paulus is lesz. (Az biztos ló. Örök esély mindenkinek, aki addig nem volt bent a pikszisben. Mindig van, ha nem is mindig hangsúlyos, és nem is mindig falrengető hatású.) Egy büntetőeljárás Trump ellen felfogható rakétahajtóműnek. Akkor Pilátus is lesz, és (képletes) megfeszítés, majd apoteózis és feltámadás.

És ha nem lesz belőle semmi? Akkor másból lesz. Mással történik majd ugyanez. De már ennyiből, ami itt csírázik a szemük előtt, meg lehet sejteni, hogy működik a vallás. Ha a mélyére néznek.

Mert különben nem.

Ecce homo. Íme, az ember.